1. Machiavelli: A fejedelem (XVI. század)

Minden fejedelem törekedjék arra, hogy könyörületesnek tartsák, ne kegyetlennek. Mégis vigyázni kell, hogyan alkalmazzuk a könyörületességet. […] Az uralkodónak nem kell attól félnie, hogy kegyetlennek híresztelik, ha egységben és békességben tartja alattvalóit. Mert alig pár példa statuálása árán még mindig irgalmasabb lesz a fejedelem, mint némelyek, akik merő könyörületből szabad folyást engednek a rendetlenségnek, ez pedig öldöklésre és rablásra ad alkalmat. A rendetlenség ugyanis általában az egész közösséget veszélyezteti, az uralkodó által elrendelt kivégzések pedig egy-egy személy ellen irányulnak.

Mégis, a bizodalmában és cselekedeteiben egyaránt elővigyázatosnak kell lennie. Senkit se riasszon el magától: legyen mértéktartó, körültekintő és emberséges. Ne tegye a túlzott bizalom óvatlanná, sem tűrhetetlenné a túlzott bizalmatlanság.

Mindebből vita származik: szeressék-e inkább az uralkodót mint féljék, vagy ellenkezőleg. Azt feleljük, egyik is, másik is szükséges lenne, de mivel nehéz e két dolgot összekapcsolni, biztonságosabb, ha tartanak tőle, mintha szeretik, ha a kettő közül egyiknek már hiányoznia kell. Az emberekről ugyanis általában elmondhatjuk, hogy hálátlanok, ingatagok, színlelők; a veszélytől visszarettennek, harácsolásra hajlamosak; ha adakozó vagy velük, lábad elé vetik magukat, életüket és vérüket kínálják, amikor nincs rá szükség, mint már fentebb mondottam, de mihelyt szorult helyzetbe kerülsz, fellázadnak ellened. […] Mivel azonban az emberek nyomorultak, valahányszor önnön hasznuk így kívánja, elszakad a kötelék; ám a félelmet a büntetéstől való rettegés tartja fenn, és az soha nem hagy el téged. A fejedelemnek mindazonáltal vigyáznia kell: csak annyira féljék, hogy a szeretet hiánya gyűlöletnek ne legyen okozója . S ha valami mégis vérontást követel, úgy járjon el, hogy tettének magyarázata és nyilvánvaló oka legyen; s mindenekelőtt a mások vagyonától tartózkodjék, mert hamarabb felejtik el az emberek tulajdon apjuk elvesztését, mint örökségük elvesztését.

a) Hogyan vélekedik a szerző az emberekről?
b) Milyen körülmények között engedhető meg a szerző szerint az uralkodói kegyetlenség?
c) A fejedelmi hatalom mely korlátait említi Machiavelli? (Mi az, amit a fejedelem nem tehet meg?)

2. Thomas Hobbes: Leviatán (1651)

Az embert (aki természettől fogva szereti a szabadságot és a mások feletti uralmat) azoknak az önkorlátozó intézkedéseknek bevezetésére, amelyek közt, mint látjuk, az államban él, végső soron csakis az az ok, cél és szándék készteti, hogy ily módon önfenntartásáról és élete zavartalanabb folyásáról gondoskodjék. Vagyis szabadulni akar abból a nyomorúságos hadiállapotból […] amíg nincs valamilyen látható hatalom, hogy kordában tartsa a büntetéstől való félelem eszközével, és a […] természeti törvények megtartására kényszerítse.

Mert a természeti törvények, vagyis az igazságosság, méltányosság, szerénység, megbocsátás, egyszóval az a törvény, hogy ne tégy másoknak olyat, amit magadnak nem kívánsz, önmagukban - azaz ha megtartásukra semmilyen hatalomtól való félelem nem kényszeríti az embereket - ellenkeznek természetes érzelmeinkkel, amelyek részrehajlásra, büszkeségre, bosszúra és más hasonlókra késztetnek minket.

a) Mit tart Hobbes az ember alapvető természetéről?
b) Minek a létezését igazolja ezzel?

3. Locke: Értekezés az emberi értelemről

Az ember teljesen egyenlőnek és szabadnak született. Megvan a joga, hogy békésen és zavartalanul éljen azokkal a jogokkal, melyeket a természeti törvény neki nyújt. A természet nemcsak hogy arra ad jogot, hogy megvédje javait: azaz életét, szabadságát és vagyonát a mások jogtalansága vagy merénylete ellen, hanem arra is, hogy ítéljen és meg is büntesse azokat, akik a természeti törvényt megsértik. Ha pedig rendkívül nagy bűnről van szó, még halállal is sújthatja a vétkest.

Ámde az államban ez nem lehetséges. Ennélfogva az államban az emberek meg vannak fosztva természeti jogaiktól. E jog az államra van átruházva, mellyel ez a szükséghez képest intézkedik, de az intézkedések (törvények) úgy tekinthetők, mintha a polgárok maguk hozták volna. A magánbíráskodás megszűnésével a szuverenitás [=főhatalom] az államra száll. Törvényeket fognak hozni. Másrészt a közösség megbíz egyeseket a törvények végrehajtásával. Ezek az emberek megszüntetik a polgárok közt fölmerülhető ellentéteket, és a törvényben megszabott büntetéssel sújtják azokat, akik a társadalom egésze vagy annak egyes tagjai ellen vétenek.

A következőkből azonban ki fog derülni, hogy a korlátlan uralom, melyeket némelyek úgy szeretnek feltüntetni, mint az egyetlen lehetséges kormányformát, valójában összeférhetetlen a polgári társadalommal és általában nem polgári kormányforma. A polgári társadalom célja ugyanis az, hogy megszüntesse a természetes állapottal járó azon kellemetlenségeket, melyek az önbíráskodásból származnak. Olyan fennhatóságot akar teremteni, hová mindenki föllebbezhet, hol mindenki oltalmat talál a jogtalanságokkal szemben. Oda fordul, ha pöre van, és engedelmeskedik az ítéletnek is. Ahol nincs ilyen fennhatóság, ott természetes állapotban vannak az emberek, aminthogy ilyenben van a korlátlan uralkodó alattvalóival szemben.

a) Melyek Locke szerint az emberek alapvető jogai?
b) Mi jellemzi egyén és közösség viszonyát?
c) Mely államberendezkedés védhet meg az önkénytől?
d) Fogalmazd meg a szöveg alapján Locke alapvető tanának, a társadalmi szerződésnek a lényegét!