1. Plutarkhosz: Caesar

A) Caesar (…) törékeny alkatú férfiú volt, bőre sima és fehér, gyakran fejfájás és epileptikus rohamok gyötörték. (…) Gyenge egészségi állapotát nemhogy ürügyül használta volna a kényelmes, elpuhult életre, hanem ellenkezőleg a hadviselést tekintette a legkitűnőbb gyógymódnak. A hosszú utazásokat, az egyszerű táplálkozást, a szabadban való alvást és a minden kényelmet nélkülöző életmódot vélte a legalkalmasabb eszköznek a betegség távoltartására. (…) Napközben táborhelyek vagy kaszárnyák megszemlélésével, városok meglátogatásával töltötte idejét; állandóan vele volt, hordszéken ülve, egy írástudó rabszolga, akinek útközben diktált; mögötte pedig állandóan egy katona állt kihúzott karddal.

B) [A gallok] hatvanezer főnyi hadseregükkel hirtelen megtámadták Caesart, mikor katonái a tábor megerősítésével foglalatoskodtak, és nem számítottak rá, hogy csatát kell vívniuk. Az ellenség szétszórta Caesar lovasságát, bekerítette a hetedik és tizenkettedik légiót, és a centuriókat megölte. Ha Caesar nem ragad pajzsot, nem hatol előre a harcban álló gyalogság első soraiba, s nem veti magát az ellenségre […] egyetlen római sem menekült volna meg.

C) Tullius mindkét kezével belekapaszkodott Caesar tógájába, s lerántotta nyakáról. Ez volt a jeladás a merénylet végrehajtására. …az összeesküvésbe be nem avatottak annyira megrémültek, hogy nem mertek sem elfutni, sem Caesar segítségére sietni, vagy akár csak egyetlen hangot is hallatni. A gyilkosság előkészítői azonban mind kihúzták kardjukat a hüvelyéből, és körülállták Caesart, akire, bármerre fordult, csak úgy zuhogtak az ütések. Mindenütt az arcába, a szemébe sújtó kardok érchegyét látta; merénylői úgy hajszolták, akár egy halálos csapásokkal megsebzett vadat, míg mindegyik belé nem döfte kardját. Abban egyeztek meg ugyanis, hogy mindnyájan megmártják fegyverüket a vérében. Ezért sebezte meg Brutus is, az ágyékán. Azt mondják, Caesar eleinte védekezett, igyekezett elkerülni a döféseket, és segítségért kiáltozott, de mikor látta, hogy Brutus is belemártja kardját, fejére húzta tógáját és lerogyott a földre.

a) A részletek alapján vázold fel Caesar személyiségét! Caesart mely tulajdonságai tették alkalmassá az egyeduralom megszerzésére?
b) Mi tette Caesart népszerűvé katonái között? Mennyiben lehetett ez részéről tudatos politika?
c) Készíts tudósítást Caesar haláláról köztársaságpárti és Caesar-párti megközelítésben! Mi lehetett az oka annak, hogy az összeesküvők úgy döntöttek, mindenki megmártja kardját Caesar testében?

2. Augustus császár önéletrajza (Res gestae divi Augusti - Az isteni Augustus tettei)

   1. Tizenkilenc éves koromban a magam elhatározásából és a magam költségén hadsereget szerveztem, amelynek segítségével a párturalomtól elnyomott államot felszabadítottam. Ezen a címen a senatus [...] engem és a consulokat bízott meg azzal, legyen gondunk rá, hogy az állam semmi kárt ne szenvedjen. A nép pedig ugyanebben az évben, miután a háború során mindkét consul elesett, consullá és triumvirré választott az állam ügyeinek rendbehozatalára.
   2. Atyám gyilkosainak istentelen tettét törvényes ítélettel megtoroltam: száműzettem, majd – amikor fegyverrel támadtak az állam ellen – nyílt csatában kétszer is legyőztem őket.

   3. Sokszor viseltem hadat szárazon és vizen, belső és külső ellenség ellen az egész földkerekségen, és győzelmeim után minden kegyelmet kérő polgárnak megkegyelmeztem. Az idegen népeket nem irtottam ki, ha biztonságunk veszélyeztetése nélkül meg lehetett nekik bocsátani, inkább megoltalmaztam őket. Körülbelül 500 ezer római polgár tette le kezembe az esküt. Ezek közül szolgálati éveik leteltével colóniákba telepítettem [...]. Földet utaltam ki a számukra, vagy katonáskodásuk jutalmául pénzt adtam nekik.
   4. Kétszer vonultam be ovációval, háromszor ünnepélyes diadalmenetben, és huszonegyszer kiáltottak ki imperátorrá. A senatus több diadalmenetet is szavazott meg számomra, de én nem fogadtam el. [...] Tizenháromszor voltam consul, mikor ezeket írtam, és harminchétszer nyertem el a tribunusi hatalmat.
   5. A dictaturát, amelyet a nép és a senatus mind távol-, mind jelenlétemben megszavazott [...] nem fogadtam el. [...] Az akkor egyszer s mindenkorra fölajánlott consulságot szintén nem fogadtam el. [...]
   6. A senatus és a római nép egyetértőleg azzal bízott meg, hogy korlátlan hatalommal egyedül legyek a törvények és erkölcsök felvigyázója, de én egy olyan tisztséget sem fogadtam el, amelyet őseink szokása ellenére ruháztak rám. [...]
   7. Tíz esztendőn keresztül egyfolytában voltam az államügyek rendbehozatalára kiküldött háromtagú bizottság tagja. A senatus feje voltam addig a napig, amikor ezeket leírtam, negyven éven keresztül. Pontifex maximus, augur [madárjós] [...].
   8. Ötödik consulságom évében a nép és a senatus parancsára növeltem a patríciusok számát. A senatust háromszor is újonnan állítottam össze. [...] Az én kezdeményezésemre hozott új törvényekkel őseinknek sok, a mi korunkból már-már kivesző példáját elevenítettem fel, és én magam is sok mindenben hagytam követendő példát az utódok számára.
   10. Senatusi határozat alapján [...] törvényt hoztak, hogy személyem egyszer s mindenkorra szent és sérthetetlen legyen, és hogy életem fogytáig megillessen a tribunusi hatalom. [...]
   13. Ianus [...] kapuját, amelyet őseink akarata szerint csak akkor lehetett zárva tartani, amikor a római nép hatalma alá eső területeken, szárazon és vizen, mindenütt győzelmek árán kivívott béke uralkodik, bár a hagyomány szerint születésem előtt, a város alapításától fogva mindössze kétszer volt zárva, főségem évei alatt a senatus háromszor záratta be. [...]

   15. A római köznépnek fejenként 300 sestertiust fizettem ki atyám végrendelete alapján, ötödik consulságom évében a magam nevében 400 sestertiust a hadizsákmányból, tizedik consulságom idején pedig a saját vagyonomból, ismét 400-400 sestertiust ajándékoztam mindenkinek, majd tizenegyedik consulságom évében a saját pénzemen vásárolt gabonából tizenkét gabonaosztást rendeztem, amikor pedig tizenkettedszer nyertem el a tribunusi hatalmat, harmadszor is 400-400 sestertiust adtam minden embernek. Ezekben az ajándékaimban minden alkalommal legalább kétszázötvenezer személy részesült. [...]
   17. Négyszer segítettem ki az államkincstárt saját pénzemből, oly módon, hogy 150 millió sestertiust bocsátottam a kincstár vezetőinek rendelkezésére. - Marcus Lepidus és Lucius Arruntius konzulsága alatt pedig a katonai kincstárba - amelyet az én javaslatomra alapítottak, hogy abból jutalmazzák azokat a katonákat, akik húsz évet vagy ennél többet szolgáltak - magánvagyonomból 170 millió sestertiust fizettem be. [...]
   20. A Capitoliumot és a Pompeius-színházat roppant költséggel újjáépíttettem, de nevemet nem örökíttettem meg rajtuk. Az ősrégi, több helyen roskadozó vízvezetékeket kijavíttattam, a Marciusról nevezett-vízvezeték vizét megkétszereztem úgy, hogy új forrást kapcsoltam bele. [...]
   22. Háromszor rendeztettem gladiátori játékokat a magam nevében, és ötször fiaim vagy unokáim nevében. Ezeken a játékokon körülbelül tízezer ember küzdött a porondon. Kétszer szórakoztattam a népet a magam nevében a világ minden részéből szerzett atléták versenyével, harmadízben pedig unokám nevében. [...]

   26. A római nép valamennyi provinciájának területét megnöveltem, amelynek csak szomszédságában hatalmunkat el nem ismerő népek éltek. Gallia, Hispania és Germania tartományt Gadestől, az óceáni határtól az Elbe folyó torkolatáig megbékéltettem. [...]
   27. A római nép fennhatóságát Egyiptomra is kiterjesztettem. [...]
   30. A pannoniai törzseket, amelyeket az én principatusom előtt a római nép hadserege sohasem közelített meg, Tiberius Nero révén, aki akkor mostohafiam és legatusom volt, legyőztem, a római nép hatalma alá vetettem, és Illyricum határait előbbre vittem egészen a Danuvius folyó partjáig. [...]
   34. Hatodik és hetedik consulságom idején, miután a polgárháborúnak véget vetettem, a legfőbb hatalom közös egyetértéssel rámruházott birtokában az állam ügyeinek intézését a magam hatalmából a senatus és a római nép kezébe tettem le. Ezért az érdememért senatusi határozat alapján Augustusnak neveztek [...]. Ettől fogva mindenki másnál nagyobb volt a tekintélyem, hatalmam viszont semmivel sem volt több, mint hivatalbeli társaimnak.
   35. Tizenharmadik consulságom évében a senatus és a lovagrend és az egész római nép a haza atyjának jelentett ki [...]. Amikor ezeket leírtam, hetvenhatodik évemet éltem.

a) Milyen pozitív és negatív jellemzői lehetnek egy önéletrajznak, mint történeti forrásnak?
b) Gyűjtsd ki a szövegből, mely köztársasági hivatalokat szerezte meg Augustus!
c) Milyen új címeket hozott létre Augustus? Ezekkel milyen jellegű hatalom járt?
d) Milyen erőt jelöl meg a szerző hatalma forrásául?
e) Miért lehetett Augustus uralma népszerű a rómaiak körében?
f) A forrás alapján jellemezzük Augustus külpolitikáját! Említsünk konkrétumokat!
g) Milyen erkölcsi értékeket emel ki a forrás?
h) Hogyan viszonyul az önéletrajz az általunk megismert történeti tényekhez? Mely események maradnak ki és mi okból?