1. Ibn Ruszta és Gardízí leírása a magyarokról (X. század)

Főnökük 20 000 lovassal vonul ki. Főnökük neve Kündü. Ez azonban csak névleges címe királyuknak, minthogy azt az embert, aki királyként uralkodik felettük, Gyulának hívják. Minden magyar a Gyula nevű főnőkük parancsait követi a háború dolgában, a védelemben és más ügyekben.

Sátraik vannak és együtt vonulnak a sarjadó fűvel és a zöld vegetációval. Bárhova is mennek, együtt utaznak egész rakományukkal és raktárukkal, (az uralkodó) kísérőivel és a trónussal, a sátrakkal és az állatokkal. [...] Lakhelyeik [...] két folyó között vannak. Amikor eljönnek a téli napok, mindegyikőjük ahhoz a folyóhoz húzódik, amelyikhez éppen közelebb van. Ott marad télire és halászik. [...] A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben. Talaja nedves. Sok szántóföldjük van.

(Állandóan) legyőzik azokat a szlávokat, akik közel laknak hozzájuk. Súlyos élelmiszeradókat vetnek ki rájuk, és úgy kezelik őket, mint foglyaikat. [...] Amikor a magyarok Kercsbe érnek, az elébük menő bizánciakkal vásárt tartanak. [...] Eladják nekik a rabszolgákat, és vesznek bizánci brokátot, gyapjúszőnyegeket és más bizánci árukat.

A magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek. Ruhájuk brokátból készült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyönggyel berakottak.

a) Milyen másik számadatra következtethetünk a szövegben szereplő 20,000 lovas számából?
b) Mit jelent a „kettős fejedelemség”?
c) Hol laktak a magyarok év közben? És télen?
d) Értettek-e a földműveléshez? Jelöld meg azt a részt a szövegben, amiből ez kiderül!
e) Milyen kézműves mesterségekhez értettek?
f) Kikkel, milyen árucikkekkel kereskedtek?

2. Bölcs Leó bizánci császár Taktika című művéből (900 körül)

A fáradalmakat és nehézségeket derekasan tűrik, dacolnak a hőséggel és faggyal és a szükségesekben való egyéb nélkülözéssel, mint afféle nomád nép. [...] Ügyesen kilesik a kedvező alkalmat, és ellenségeiket nem annyira kardjukkal és haderejükkel igyekeznek leverni, mint inkább csel, rajtaütés és a szükségesekben való megszorítás útján. Fegyverzetük kard, bőrpáncél, íj és kopja, s így a harcban legtöbbjük kétféle fegyvert visel, vállukon kopját hordanak, kezükben íjat tartanak, és amint a szükség megkívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják. Üldöztetés közben azonban inkább íjukkal szerzik meg az előnyt. [...]

Jobbára a távolharcban, a lesbenállásban, az ellenség bekerítésében, a színlelt meghátrálásban és visszafordulásban és a szétszóródó harci alakulatokban lelik kedvüket. Hogyha pedig megfutamították ellenfeleiket, minden egyebet félretesznek, és kíméletlenül utánuk vetik magukat, másra nem gondolva, mint az üldözésre. Mert nem elégednek meg, miként a rómaiak és a többi nép, ideig-óráig való üldözéssel és zsákmány-szerzéssel, hanem mindaddig szorítják, amíg csak teljesen fel nem morzsolják az ellenséget, minden eszközt felhasználva e célból.