A LOVAGI KULTÚRA

A lovagság a X. században jön létre. A lovagok fegyverzete: nehéz fémpáncél (általában láncing) és sisak, pajzs, kopja, kard, buzogány. Különleges csataméneken ültek, a kengyel lehetővé tette, hogy biztosan üljenek a nyeregben. (A felszerelés nagyon drága volt, aki ezt nem engedheti meg magának, hamarosan lesüllyedt a parasztok közé.)

A lovaggá válás a nemesi származásúak előjoga volt. A nemesi ifjak gyerekként apródként bekerültek egy nemesúr udvarába, ezután fegyverhordozók lettek, majd a felnőttkort elérve lovaggá ütötték őket (vállukat megérintették karddal). A lovagok fő foglalkozása a harc volt. Amikor éppen nem volt háború, akkor vadásztak vagy lovagi tornákat rendeztek, ahol a cél az ellenfél kiütése volt a nyeregből.

A lovagság egyfajta eszmény is volt: a lovagi erények közé tartozott az erő, a bátorság, a becsületesség, a hűség, a nők tisztelete, az elesettek védelme. (Mindez ma is él a lovagiasság eszményében.) Később a lovagi kultúrához hozzá tartozott az udvari szerelem eszméje is: a lovagok egy-egy nemes hölgy kegyeiért versengtek.

A lovagi kultúra az irodalomra is hatással volt:

• a lovagi költészet a szerelemről szólt, legnagyobb művelői a francia trubadúrok és a német Minnesängerek (utóbbiak közül a leghíresebb Walter von der Vogelweide)
• a XII. századtól sorra születtek a lovagi eposzok, a leghíresebbek az Arthur királyról szóló mondakör (angol), a Roland-ének (francia, Roland Nagy Károly egyik lovagja volt) és a Nibelung-ének (német, főhőse egy germán hős, Sigfried).

A KERESZTES HÁBORÚK ELINDULÁSA

A keresztes háborúk a keresztény Európa vállalkozásai voltak az iszlám és a pogányság visszaszorítására; több területen is zajlottak:

• a legfontosabb hadszíntér a kereszténység szülőföldje, a Szentföld,
• zajlottak keresztes háborúk az Ibériai-félszigeten és a Balti-tenger vidékén is.

1095-ben II. Orbán pápa a clermont-i zsinaton meghirdette a harcot a Szentföld felszabadításáért. A bűnöktől való megszabadulást ígérte azoknak, akik a pogányok elleni harcban estek el. Felhívása váratlan sikert hozott, tömegesen, nemesek és közrendűek tömege vette fel a keresztet. A keresztes eszme népszerűségének több oka is volt:

• az egyház szerette volna kiterjeszteni a katolikus hitet és visszaszerezni a legszentebb zarándokhelynek számító Szentföldet, valamint véget vetni a lovagok egymás elleni háborúinak
• a kereszteseket hajtotta a vallásos buzgalom és az üdvözülés lehetősége
• a lovagokat a zsákmány és a birtokszerzés lehetősége is motiválta. (Nyugat-Európában csak az elsőszülött fiú örökölhetett, a többiek nem kaptak birtokot, ezért nagyon sok volt a kóbor lovag, illetve állandóak az egymás elleni harcok, az egyház ennek akart véget vetni.)

Az I. keresztes hadjárat (1096-1099) során Bouillon Gottfried vezetésével egy kb. 30 000 fős sereg indult francia és német területekről, áthaladt Európán (Magyarországon is), és nehéz harcok után 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet. A hadjárat tehát váratlanul teljes sikerrel zárult, a keresztesek megalapították a Jeruzsálemi Királyságot

Jeruzsálem után több partmenti várost is elfoglaltak a keresztesek: pl. Edesszát, Antiochiát, Tripoliszt; ezekből is keresztes államok jöttek létre. A szentföldi zarándokok védelmére megalakultak az első lovagrendek:

• az ispotályosok (johanniták), a templomosok rendje és a Német Lovagrend
• a lovagrendek szerzetesi fogadalmat tettek (szegénység, szüzesség, engedelmesség), fő feladatuk a pogányok elleni harc és a gyógyítás volt. A lovagrendek vezetője a nagymester volt.

A KERESZTES HADJÁRATOK KUDARCA

A XII. század közepén Szaladin szultán lett a muszlimok vezetője, aki Egyiptom, Szíria és Mezopotámia egyesítésével hatalmas birodalmat hozott létre (Ajjúbida birodalom). Több csatában legyőzte a kereszteseket, majd végül 1187-ben visszafoglalta Jeruzsálemet.

Erre válaszul indult meg a III. keresztes hadjárat (1189-92), amelyben a kor legnagyobb uralkodói vettek részt: I. Barbarossa (Rőtszakállú) Frigyes német-római császár, II. Fülöp Ágost francia király és Oroszlánszívű Richárd angol király. Közülük egyedül Richárd harcolt komolyan Szaladinnal, de méltó ellenfélre találtak egymásban és végül békét kötöttek (Jeruzsálemet nem sikerül visszaszerezni).

A XIII. században szintén indultak hadjáratok, de a keresztesek lendülete kezdett kimerülni. A IV. keresztes hadjáratban (1202-04) a lovagok a velenceiek biztatására nem a muzulmánokat, hanem egy másik keresztény államot, Bizáncot támadták meg és elfoglalták Konstantinápolyt. (Bizánc helyén létrejött a Latin Császárság, ez 1261-ig állt fenn, amikor a bizánciak visszafoglalták Konstantinápolyt.) Az V. keresztes hadjáratban (1217) vett részt II. András magyar király, különösebb eredmény nélkül. Végül 1291-ben elesett az utolsó szentföldi keresztény város, Akkon is, ezzel lezárult a keresztes háborúk kora.

A keresztes háborúk eredménye inkább kulturális téren fogható meg: a keresztény Európa megismerte a keleti életmódot (luxuscikkek, sakk), a fejlett arab tudományt, átvettek terményeket (pl. rizs) és eszközöket (pl. szélmalom). Negatív következménye a vallási fanatizmus feléledése.

FORRÁSOK
1. Bölcs Alfonz a lovagságról
2. II. Orbán pápa meghirdeti a keresztes hadjáratokat
3. Jeruzsálem bevétele

VIDEÓK:
https://zanza.tv/tortenelem/kozepkor/technika-es-technologia-az-ezredfordulon-fellendules-keresztes-hadjaratok
https://www.youtube.com/watch?v=V_iH6jWeWjk – Mennyei Királyság c. film