ÁLLAMSZERVEZET ÉS TÁRSADALOM

A magyaroknál kettős fejedelemség létezett: a főfejedelem neve kündü / kende, az alfejedelem neve gyula volt.

A magyarok első fejedelme Álmos volt (a fejedelmi hatalom magyarázatát adja az Emese álma c. monda). Utána Árpád következett; a honfoglalás után a kettős fejedelemség megszűnt. (Vitatott, hogy Álmos és családja a kündü vagy a gyula méltóságot töltötték-e be pontosan.) A honfoglalás után a fejedelmi hatalom csökkenhetett, erre utal, hogy az Árpád utáni fejedelmek neve és uralkodási ideje is bizonytalan.

A magyar törzsszövetség eredetileg hét törzsből állt: Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi. A törzsszövetség vezető törzse a Megyer lehetett (ebből származik a magyar név is), ennek a feje lehetett Álmos. Fennmaradt a hét vezér neve is: Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm (Tétény), de ezeket sajnos nem tudjuk "párosítani" a törzsekkel. A Kazár Birodalomtól való elszakadáskor csatlakoztak hozzánk kabar (lázadó kazár) törzsek, ezek alkották a nyolcadik törzsünket (segédhadként).

A magyarok ekkor törzsi társadalomban éltek. A törzsek (néhány ezer fő) nemzetségekből álltak, a nemzetségek (néhány száz fő) pedig nagycsaládokból (néhány tucat fő). Maga a társadalom szabadokra és szolgákra oszlott. A szabadok közül kiemelkedtek a vagyonos törzsfők-nemzetségfők (bők - bőség) és az ő katonai kíséretük, a szegényebb szabad pásztorokat (ínek - ínség) egyre inkább szolgálatukra kényszerítették. A szolgák elsősorban az itt talált népekből és idegen hadifoglyokból kerültek ki.

GAZDÁLKODÁS ÉS ÉLETMÓD

Mezőgazdaság: a IX-X. századi magyarság gazdálkodását félnomádnak nevezzük. Ez azt jelenti, hogy a legfontosabb az állattenyésztés volt, de már ismerték a földművelést is.

Ipar: fejlett volt a kézművesség (szövés, fegyverkészítés, ötvösség)

Kereskedelem: főleg Bizánccal és az arabokkal. Fontos kereskedelmi "cikk" a szláv rabszolga. A korabeli magyar temetőkben sok arab és bizánci pénz fennmaradt.

A magyarok lakóhelye nyáron a szellős, nemezből készült, könnyen szállítható jurta volt, télen földbe vájt kunyhó. A jurtában egy egész nagycsalád lakott, néha állatokkal együtt. A gazdálkodást kiegészítette a halászat és a vadászat.

HARCMODOR

A magyarok fő fegyvere a visszacsapó-(reflex)íj volt, amely fából, szaruból és inakból készült, ez pár száz méter távolságig vitt (felhúzása akkora erőt igényelt, mintha 30 kg súlyt emelne fel valaki egy ujjal) és a korabeli páncélokat könnyedén átütötte. Egyéb fegyvereik: kard (azaz hajlított szablya, amivel lóról is lehet harcolni), lándzsa, testüket vastag ruházat vagy bőrpáncél védte.

A sztyeppei népek kedvelt taktikája volt a színlelt megfutamodás: maguk után csalták az ellenséget, akinek üldözés közben felbomlottak a sorai. Futás közben lóról hátrafelé nyilaznak, majd amikor kellően megzavarták az ellenséget, hirtelen megfordultak és levágták őket.

KULTÚRA

Az ősmagyarok vallását sámánizmusnak nevezzük (sámánok a Föld minden részén megtalálhatók a korai népeknél, pl. indiánok, szibériai népek stb.). Ennek főszereplője a sámán, ősi magyar szóval táltos.

• A táltos tartotta a kapcsolatot a szellemek világával.
• A táltosok általában valamiféle rendellenességgel születtek (pl. hat ujj, haj), ez jelezte szent voltukat.
• Fő tevékenységük a révülés volt: ilyenkor tánc, dobszó, hallucinogén anyagok hatására extázisba kerültek, a a hit szerint lelkük elhagyta a testüket és átlépett a szellemvilágba, hogy megtudja pl. mi okozta valakinek a betegségét. Állati alakot is felölthetett, ennek mesei emléke a táltos paripa.
• A táltosok gyógyítók és tanácsadók is voltak.

A sztyeppei népek világképe szerint a világ függőlegesen három részre oszlik: felül a szellemek országa, középen az embereké, alul az alvilág. Ezeket összeköti a Világfa, amelyen keresztül utazni lehet a világok között. A világfa mesei emléke pl. az égig érő paszuly.

Az ősmagyarok rengeteg szellemben és túlvilági lényben hittek, ezek nagy része már csak a mesékben vagy káromkodásokban maradt fenn: pl. boszorkány, lidérc, fene-guta-nyavalya. Tisztelték az állatokat is (totemizmus). Pl. az Árpád-nemzetség totemállata a turulmadár volt (ld. Emese álma). Sok állat nevét nem volt szabad kiejteni (tabu), ezért körülírással hivatkoztak rájuk, pl. szarvas, farkas ("szarvas / farkas állat" stb.)

Ismerték az írást is, ez a rovásírás. Erdélyben a székelyek egészen a XVI. századig használták. Keveset írtak, általában csak vallási vagy gazdasági jellegű dolgokat jegyeztek fel.

FORRÁSOK
1. Ibn Ruszta és Gardízí leírása a magyarorkról
2. Bölcs Leó császár Taktika című művéből

KÉPEK

1. Jurta felállítása