9.1.4 Fönícia és az ókori Izrael

FÖNÍCIA

Fönícia vékony tengerparti sáv, amelyet nyugatról a Földközi-tenger, keletről a Libanoni-hegység határol. A Kr. e. I. évezred elején itt alakultak ki a föníciaiak városok. Nem volt egységes állam, a föníciaiak különálló városállamokban éltek (a legfontosabbak Türosz, Szidón és Büblosz).

Földrajzi okokból a föníciaiak fő megélhetési forrása a kézműipar és a tengeri kereskedelem volt.

Kiváló hajósok voltak, akik bejárták az egész Földközi-tengert, hogy árukat vegyenek és adjanak el (állítólag egész Afrikát körülhajózták).
Különleges árucikkei voltak a cédrusfa (a Libanoni-hegységből származott; hajó- és más építkezések nyersanyaga), az üveg (megolvadt salétromból; üveggyöngyök) és a bíborfesték (bíborcsigából nyerték ki; drágasága miatt "a királyok színe").

A föníciai gyarmatosították a Földközi-tenger partvidékét: a hajózás megkönnyítése érdekében bizonyos távolságokra kereskedelmi állomásokat létesítettek a partokon. Itt a megálló hajósok feltölthették készleteiket és árut cserélhettek a „barbárokkal” (a terület őslakos törzseivel). A föníciai gyarmatok közül néhány idővel nagyvárossá fejlődött. A legfontosabb föníciai gyarmatváros Karthágó ("új város"), amelyet a legenda szerint Kr. e. 814-ben alapított a Türoszból száműzött Dido királynő.

A föníciaiak legfontosabb találmánya a hangjelölő írás (ábécé).

Nyelvük lejegyzésére 22 írásjelből álló ábécét használtak, amely csak a mássalhangzókat jelölte.
A föníciai ábécét átvették a görögök, kiegészítették magánhangzókkal, és módosítva ezt az ábécét használjuk ma is.

Föníciát a Kr. e. VIII. században meghódította az Asszír Birodalom, a nyugati gyarmatok pedig később Karthágó vezetése alatt egyesültek.

IZRAEL, A ZSIDÓ ÁLLAM

Föníciától délre terül el az a terület, amelyen a zsidó nép állama alakult ki. E területnek több elnevezése van: Palesztina (az ókori filiszteus népről), Izrael, Kánaán, Szentföld. A Jordán folyó és a Földközi-tenger közötti terület lakói pásztorkodással foglalkoztak. A Kr. e. XIII. században foglalták el a területet a héber vagy zsidó törzsek.

A zsidó nép legendás történetéről a Biblia ószövetségi része őrzött meg adatokat.

A zsidó nép ősatyja Ábrahám. Unokája Jákob, akit Izraelnek is neveztek, az ő 12 fia volt a 12 zsidó törzs őse. Az ő idején költöztek a zsidók Egyiptomba.
Egyiptomból valószínűleg a Kr. e. XIII. században vonultak ki a legenda szerint Mózes vezetésével Kánaánba, amit ők "az ígéret földjének" neveztek.
A Kánaánt hosszú, véres harcok során foglalták el a filiszteusoktól.

A zsidó állam a Kr. e. X. században jött létre. Fénykorát két uralkodó alatt élte:

Dávid: egyesítette a zsidó törzseket és Jeruzsálemet elfoglalva megtette fővárosává.
Salamon: Dávid fia, az ő idejében a királyi hatalom már erős volt. Salamon megszüntette a törzseket, és helyettük 12 körzetre osztotta az országot, amelyek élén az általa kinevezett kormányzók álltak. Salamon építtette a jeruzsálemi Templomot, amelyhez Türoszból hozatott fát.

Salamon halála után a zsidó állam két részre szakadt. Északon Izrael alakult ki, Szamária központtal, délen pedig Júda (Júdea), Jeruzsálem központtal. A Kr. e. IX-VIII. század a hanyatlás kora, ekkor léptek fel a próféták, hogy figyelmeztessenek a veszélyekre.

A két kis zsidó államot végül meghódították a mezopotámiai birodalmak: Izraelt az asszírok (Kr. e. VIII. század), Júdát a babilóniak foglalták el (Kr. e. VI. század). A babiloni király, II. Nabú-kudurri-uszur (a bibliai Nabukodonozor) leromboltatta a Templomot és a zsidókat fogságba hurcolta Babilonba (a "babiloni fogság"). Innen néhány évtized múlva a perzsák szabadították ki őket, de a zsidó állam területe ekkortól a nagy keleti birodalmak része lett.

A ZSIDÓ VALLÁS

A zsidó vallás a zsidó nép egyedülálló alkotása, a kereszténység és az iszlám alapja. Szigorúan monoteista (egyistenhitű) vallás:

Isten neve JAHVE (Jehova), nevét később nem szabad kiejteni („Isten, Úr”)
kezdetben csak egyike lehetett a zsidó isteneknek, a tűz és a vihar istene, azonban fokozatosan a zsidók egyetlen istenévé vált; a babiloni fogság alatt pedig már úgy hitték, hogy az egész földkerekség egyetlen Istene
különleges kapcsolat fűzi a zsidó néphez (kiválasztott nép), a velük kötött szövetséget jelképezi a frigyláda a jeruzsálemi Templomban (benne a Tízparancsolat 2 kőtáblája)

Mózes 5 könyve alkotja a Tórát (=Törvény), a zsidó vallás legszentebb iratát. Ezek a világ teremtésétől Mózes életéig tartalmazzák az emberiség és a zsidók történetét.

Mózes törvényei: rabszolgaság, családi élet, szemet szemért, vérbosszú tilalma, fejlett jog és gazdaság, összetartás parancsa
Tízparancsolat: a hagyomány szerint Mózes kapta Istentól a Sínai-hegyen, etikai parancsok
a Tórában összesen 613 parancsolat található, amelyek részletesen szabályozzák a zsidók hétköznapi életét

Szentírásnak számít még a Talmud (hagyomány) és a próféták (pl. Illés, Ezékiel, Jeremiás) könyvei.

A zsidó államok bukása után elterjedt a Messiás (Megváltó) várása: Isten küldötte, aki egyszer eljön, hogy megszabadítsa a népet az ellenségeitől (a keresztények szerint Jézus az)

Zsidó ünnepek és szokások:

étkezési törvények: csak kóser étel (pl. nem keveredik vér és tej, ellentéte a tréfli), disznóhús stb. tilos
körülmetélés (az egy néphez tartozás kifejezése)
ünnepek pl.: szombat (sabbat) szent nap, dolgozni tilos; pészah (zsidó húsvét az Egyiptomból szabadulás emlékére), hanuka (a fények ünnepe decemberben)

Kr. u. 70-ben Salamon Templomát a rómaiak lerombolták (megmaradt része a mai Siratófal), ez jelentős változásokat hozott a vallásban is:

maga a zsidó nép szétszéledt a Római Birodalomban, azaz Európában, kialakult a zsidó diaszpóra
a zsidó vallásnak nem maradtak templomai, csak gyülekezeti helyei, a zsinagógák: istentisztelet, Tóra olvasása (Közép-Európa legnagyobb zsinagógája Budapesten a Dohány-utcában van).
papság helyett rabbik (tanítók) vannak.

FORRÁSOK
1. Afrika körülhajózása
2. A Tízparancsolat
3. Mózes törvényeiből
4. Salamon templomépítése

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/az-oskor-es-az-okori-kelet/nagy-civilizaciok-es-vallasok-tavol-keleten

KÉPEK

1. A föníciai, a görög és a latin ábécé