JULIUS CAESAR

A Kr. e. 60-as években három politikusnak volt a legnagyobb befolyása Rómában:

• Crassus: Spartacus leverésével és vagyonával szerzett befolyást
• Pompeius: szintén Sulla alvezére volt, és azzal szerzett hírnevet, hogy az egész Földközi-tengert megtisztította a kalózoktól
• Julius Caesar: Marius rokona, aki néppárti intézkedésekkel lett népszerű

Ők hárman Kr. e. 60-ban Caesar kezdeményezésére szövetséget kötöttek: megfogadták, hogy támogatják egymást. Ez az első triumvirátus ("három férfi szövetsége"). Céljuk, hogy egymást támogatva növeljék a hatalmukat és befolyásukat – mivel azonban végső soron mindannyian egyeduralomra törekedtek, ezért tudták, hogy előbb-utóbb le kell számolniuk egymással is.

Társai támogatásával Caesar consul lett, majd megkapja Gallia provinciát (a gallok területeinek, a mai Franciaországnak ekkor még csak egy vékony déli sávja tartozott Rómához):

• Caesar hosszú és véres háborúban (Kr. e. 58-51) meghódítja egész Galliát
• a gallok többen voltak, mint a rómaiak, de nem voltak képesek összefogni ellenük. Egyedül egy Vercingetorix nevű vezér tudott hosszabb ideig ellenállni Alesia nevű várában, de végül Caesar ezt is elfoglalta és Vercingetorixot fogolyként Rómába vitte.

Közben Crassus meghalt, így a triumvirátus felbomlott. Pompeius összefogott a senatussal és hazahívták Caesart, hogy bíróság elé állítsák. Ezért Kr. e. 49-ben Caesar seregével átlépte az Itália északi határát jelző Rubicon folyót („A kocka el van vetve”), és elfoglalta Rómát. Pompeius Görögországba menekült, de Kr. e. 48-ban Pharszalosznál vereséget szenvedett Caesartól. Innen Egyiptomba ment, ahol megölték. Caesar követte őt Egyiptomba, ahol az egyiptomi trónviszályba beavatkozva trónra emelte a fiatal VII. Kleopátrát, akivel viszonya is volt (gyermekük is született).

Caesar vetélytárs nélkül maradt: hazatérve Kr. e. 48 és 44 között teljhatalommal irányította Rómát. (Bár nem őt tekintjük az első császárnak, ő már gyakorlatilag császári hatalmat gyakorolt - a magyar és más nyelvekben a császár szó az ő nevéből ered.) Uralmának jellemzői:

• a köztársasági hagyományokra nem volt tekintettel: az összes fontosabb címet egymaga viselte (pl. örökös dictator, consul, néptribunus, főpap), így összpontosítva a hatalmat.
• földet osztott, letelepítette veteránjait
• aranypénzt veretett
• a senatus létszámát 900 főre emelte, sok provinciabeli lakosnak polgárjogot adott és néhányan a senatusba is bekerültek
• megreformálta a naptárat (bevezette a szökőévet; Julián-naptár; a júliust róla nevezték el).

A senatorok azonban féltek attól, hogy királyi hatalomra tör, ezért Kr. e. 44. március idusán (15-én) Brutus és Cassius vezetésével merényletet követtek el ellene.

OCTAVIANUS HATALOMRA KERÜLÉSE

Caesar halála zűrzavaros helyzet alakult ki Rómában. A merénylőknek nem volt tervük arra, hogyan állítsák helyre a köztársaságot. Közben Caesar hívei megszerveződtek:

• Marcus Antonius: Caesar alvezére
• Lepidus: a lovasság parancsnoka
• Octavianus: Caesar unokaöccse, fogadott fia

Ők hárman Kr. e. 43-ban megkötötték a második triumvirátust, azzal a céllal, hogy bosszút álljanak Caesar gyilkosain. Kr. e. 42-ben Philippinél le is győzték Brutust és Cassiust.

Lepidus hamarosan visszavonult a politikától, a másik két triumvir ezután felosztotta a birodalmat. Antoniusé lett a keleti rész, ő Egyiptomba ment, ahol beleszeretett Kleopátrába. Octavianus kapta a nyugati részt, ő Rómában maradt, ahol Antonius ellen lázított.

Kr. e. 31-ben Antonius és Kleopátra hajóhaddal támadt Itáliára, de vihar miatt Görögországban kötöttek ki - itt Actiumnál egy tengeri csatában Octavianus flottája legyőzte Antoniust és Kleopátrát, így az ő kezébe került a Róma feletti uralom. Antonius és Kleopátra öngyilkosságot követett el, Egyiptom pedig római provincia lett. Kr. e. 27-ben Octavianus felvette az Augustus („fenséges, magasztos”) nevet, innentől számítjuk az uralkodását (ő az első római császár).

AUGUSTUS URALKODÁSA (Kr. e. 27 – Kr. u. 14)

Az Augustus által létrehozott uralmi rendszert principátusnak nevezzük. Jellemzői:

• burkolt / leplezett egyeduralom, mert a köztársaság külsőségekben megmarad (pl. a császár csupán „princeps senatus”, a senatus elnöke)
• megmaradnak a köztársasági tisztségek, de a fontosabbakat (pl. consul, néptribunus, censor, főpap) a császár tölti be, a többi pedig jelentéktelenné válik
• Augustus hatalmának alapja a császári provinciák, a császárhoz hű hadsereg és testőrgárda (praetorianusok), valamint a császári hivatalnokok voltak (egyik legfontosabb tisztsége az imperator, a hadsereg főparancsnoka volt)
• óriási személyes tekintélye volt (ő a „haza atyja”)

A császári hatalom tehát végső soron a hadseregre támaszkodott. Azonban emellett Augustus rendkívül népszerű is volt, és ügyelt arra, hogy elfogadtassa uralmát a rómaiakkal:

• hatalmas vagyonából futotta pénz- és gabonaosztásra, valamint építkezésekre és a művészetek támogatására is
• sokan értékelték, hogy véget értek a pusztító polgárháborúk
• több intézkedéssel próbálta helyreállítani az ősi római szokásokat és erkölcsöket (pl. az arisztokratáknak kötelezővé tette a törvényes házasságot).

Külpolitikájában a jól védhető természetes határok (Rajna, Duna) elérésére törekedett:

• északon a Dunáig tolta ki a határokat, Kr. e. 9-ben meghódítva Pannoniát
• Kr. u. 9-ben a rómaiak óriási vereséget szenvedtek a germánoktól a teutoburgi erdőben, így a továbbiakban nem erőltették Germania meghódítását.
• a természetes határok elérése után azonban nem terjeszkedett tovább, hanem békére törekedett a szomszédaival. Ez a Pax Romana, a „római béke” korszaka.

Augustus olyan jól biztosította hatalmát, hogy rendszere halála után is fennmaradt, innentől Rómát félezer éven át császárok irányították.

FORRÁSOK
1. Plutarkhosz: Caesar
2. Augustus önéletrajza

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/az-okori-roma/az-i-triumviratus
https://zanza.tv/tortenelem/az-okori-roma/caesar-es-augustus-principatus-rendszere

KÉPEK

1. A principátus rendszere

2. Augustus ábrázolásai