ITÁLIA FÖLDJE ÉS NÉPEI

Itália, azaz az Appennini-félsziget a Földközi-tenger közepén fekszik, három tenger veszi körül (Adriai-, Tirrén-, Ión-tenger), a Tirrén-tengerben három nagy sziget van (Szicília, Szardínia, Korzika). Északon az Alpok hegyei határolják, közepén az Appenninek hegylánca fut végig. Északon a Pó folyó termékeny síksága fekszik. Kevés jó kikötője van, főként a nyugati parton.

Éghajlata a göröghöz hasonlóan mediterrán, de több a megművelhető terület, ezért a rómaiaknak a mezőgazdaság is fontos tevékenysége volt.

A Kr. e. I. évezred első felében a következő népek éltek Itáliában:

• Italikusz népek: ide tartoznak a latinok (rómaiak) is. Némelyikük városokban élt (pl. szabinok), mások hegyi törzsek voltak (pl. szamniszok).
• Gallok: a kelta népek a vaskorban Nyugat- és Közép-Európa nagy részét uralták, Itáliában a Pó síkságán éltek. A rómaiak a keltákat galloknak nevezték (róluk kapta nevét Gallia, a mai Franciaország is). A gallok földműveléssel és pásztorkodással foglalkoztak, amelyek zsákmányszerző háborúkkal egészítettek ki. Papjaik a druidák voltak. A kelta népek közül mára csak az írek, a walesiek, a skótok és a bretonok maradtak meg.
• Etruszkok: ismeretlen eredetű nép, talán Itália őslakosai, nyelvüket nem fejtették meg. Észak-Itáliában éltek (Etruria), városaik (pl. Veii, Tarquinii) között laza szövetség létezett. Régészetileg gazdagon díszített sírkamrák említhetőek. A rómaiak sok vallási és állami szokást vettek át tőlük (pl. madárjóslás, tóga viselése, gladiátorviadalok, fasces jelkép)
• Görögök: a Kr. e. VIII-VI. századi görög gyarmatosításkor sok város jött létre Dél-Itáliában (pl. Nápoly, Tarentum) és Szicíliában (Szürakuszai). Már a korai időktől fontos volt kultúraközvetítő szerepük, pl. a görög vallás és ábécé.

RÓMA A KIRÁLYOK KORÁBAN

Az indoeurópai latinok a Kr. e. II. évezred végén jöttek be Itáliába, Latiumban telepedtek le. Városuk, Róma a Tiberis folyó partján, hét dombra épült. A várost a hagyomány szerint Kr. e. 753-ban alapította Romulus és Remus – ez a római időszámítás kezdete. (A valóságban Kr. e. 1000 után fokozatosan alakultak itt ki falvak, amelyek idővel „egybenőttek”).

A római hagyomány szerint kezdetben királyok uralkodtak, szám szerint heten. A királyok közül csak az utolsó hármat tekintik történelmi személyeknek, ezek etruszk eredetűek, azaz Róma ekkor etruszk fennhatóság alatt volt. Az etruszk királyok alatt építkezések zajlottak, Róma lassan városias jelleget öltött (városfal, a Capitolium dombon a három főisten: Jupiter, Mars és Romulus temploma, csatornarendszer, Forum Romanum).

A római társadalom ekkor két nagyobb rétegre oszlott:

• patríciusok (kb. görög arisztokraták): kezdetben ők alkották a római népet, a a Populus Romanust, 300 nemzetség, földbirtokosok. A leggazdagabb nemzetségek családfőiből áll a 100 fős senatus (kb. vének tanácsa). A szegényebb patrícius családok kliensként a gazdagabbakat szolgálták támogatásért cserébe.
• plebejusok (kb. görög démosz): bevándorlók, kezdetben nem volt polgárjoguk, termeléssel foglalkoztak.

Mint látható, a fenti két csoport származási alapon különült el, mindkét csoportban voltak gazdagok és szegények is.

Kr. e. 510-ben a patríciusok elűzték az utolsó királyt, Tarquinius Superbust és köztársaságot hoztak létre. Ezzel véget ért a királyok kora Rómában.

A RÓMAI KÖZTÁRSASÁG

A királyi méltóság megszűnése után választott tisztségviselők (magistratusok) irányították Rómát. Megválasztásuknál két alapelvet tartottak be a rómaiak: minden tisztséget legalább ketten töltsenek be (egymás ellenőrzése), minden tisztség csak egy évre szól (leválthatóság). Kezdetben minden tisztséget csak patrícius tölthetett be, soknál a minimális életkort is megszabták, fizetést nem kaptak, így csak a vagyonosabbak vállaltak tisztségeket. A főbb tisztségek:

• consulok: ők ketten a római állam legfőbb vezetői voltak, háborúban hadvezérek; 12 testőr (lictor) kísérte őket vesszőnyalábba tűzött bárddal (fasces), ez a legfőbb hatalom jelképe volt
• a consulokat segítették a praetorok (bíráskodás) és a quaestorok (pénzügyek)
• dictator: különleges tisztség, kizárólag vészhelyzetben választották, egy fő, teljhatalmat kapott, de csak fél évre (a veszély elmúltával le kellett mondania)

A tisztségviselők mellett fontos szerepet játszott a senatus:

• 300 fő (patrícius családok fejei)
• legfőbb feladata a törvényhozás, a külpolitika irányítása volt, ez választotta a dictatort is

Ezek mellett Rómában többféle népgyűlés is működött:

• feladatuk a tisztségviselők megválasztása
• határozataik a senatus jóváhagyásával törvényerőre emelkedhettek

A plebejusok küzdelme a politikai jogokért

Róma a Kr. e. V-III. században meghódította ltáliát. A háborúkban a gazdag plebejusok fontos szerepet játszottak (nehézgyalogság), így egyre elégedetlenebbek voltak azzal, hogy ki vannak zárva az állam irányításából. Athénhoz hasonlóan a gazdagabb plebejusok a jogi egyenlőséget, a szegényebbek az adósrabszolgaság eltörlését kívánták.

Kr. e. 494-ben a plebejusok kivonultak Rómából és új város alapításával zsarolták a senatust, mire az meghátrált és kompromisszumot kötöttek: létrehoztak egy új tisztséget, ezek a néptribunusok:

• kezdetben 2, később már 10, csak plebejusok lehettek, feladatuk a plebejusok érdekeinek védelme
• személyük szent és sérthetetlen, vétójoggal rendelkeztek (veto = „megtiltom”, e felkiáltással bármilyen szenátusi döntést megtilthattak)

Kr. e. 450 körül írásba foglalták a törvényeket: megszülettek a XII táblás törvények:

• ezek már nem tettek különbséget patrícius és plebejus között (kivéve a házasságot, de 445-ben azt is eltörlik); különbség vagyoni alapon ill. szabadok és rabszolgák között volt
• ezzel tehát megvalósult a patríciusok és plebejusok jogi egyenlősége
• ezután a római népet vagyoni osztályokba sorolták (ezt új tisztségviselők, a censorok végzik)

Kr. e. 367-ban két néptribunus, Licinius és Sextius földtörvénye újabb előrelépést hozott:

• korlátozták a földbirtokok méretét (a közföldekből egy személy max. 500 jugerumot, azaz kb. 1 km²-t birtokolhatott; akinek ennél több volt, az ezen felüli részt felosztották a szegényebbek között)
• az egyik consul mindig plebejus legyen

Kr. e. 326-ban eltörölték az adósrabszolgaságot. (Már nem volt rá szükség, mivel a hódítások miatt sok rabszolga került Rómába.) Kr. e. 300-ra az összes állami tisztség megnyílt a plebejusok előtt (utolsóként a papi pályák), végül pedig Kr. e. 287-től a népgyűlés határozatai a senatus jóvahagyása nélkül is kötelező erejűek lettek.

Rómát ezután a patríciusok és a gazdag plebejusok összeolvadásából létrejött új vezető réteg (nobilitas, nemesség) irányította. Továbbra is fontos tényezőnek számított a származás és a vagyon – azaz Rómában nem alakult ki demokrácia.

FORRÁSOK
1. Romulus és a római társadalom
2. A plebejusok lázadása
3. A XII táblás törvények

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/az-okori-roma/roma

KÉPEK

1. Itália népei