1. Dionüsziosz Halikarnasszeusz (Kr. e. I. század)

[Romulus] különválasztotta a származásuk és férfiúi erényük szerint tiszteletre méltó, s az akkori körülményekhez képest vagyonuk szerint is jómódú és egyben gyermekkel is rendelkező férfiakat a nemtelenektől, hitványaktól és szegényektől. Ez utóbbi, kedvezőtlenebb helyzetben levőket plebejusoknak nevezte; ami ugyanazt jelenti, mintha görögül azt mondjuk: „a démoszhoz tartozók”. Az előkelőbb helyzetben levőket „atyáknak” (patres) nevezte, talán azért, mert általában korosabbak voltak a többieknél, talán gyermekeik miatt, de lehet, hogy nemzetségük előkelő volta vagy mindezen körülmények találkozása miatt […].

Miután Romulus így különválasztotta a hatalmasakat a hitványaktól, törvényekkel szabályozta mindegyik fél teendőit. A patríciusok az áldozati kultuszt látják el, viselik a tisztségeket, igazságot szolgáltatnak, s a város ügyein őrködvén, vele együtt intézik a közügyeket. A plebejusok mentesek e közös feladatoktól, hiszen nem is értenek hozzá, és szegénységük miatt nincs is idejük a közügyekkel foglalkozni, ehelyett azonban művelik a földet, ellátják a nyájakat és végzik a jövedelemmel bíró ipari teendőket […].

a) Mely csoportokra osztotta Romulus a forrás szerint Róma lakóit? Melyek ezen csoportok görög megfelelői? 
b) Mi volt a szerző szerint a felosztás alapja? Milyen jellemezte a két réteget, milyen feladataik voltak?
c) Egyetért-e a szerző a társadalom ilyen felosztásával?

2. Livius a plebejusok lázadásáról

A consulok parancsa nélkül kivonult a nép a Szent Hegyre. Itt minden vezér nélkül sánccal és árokkal megerősítették táborukat és szép csendben semmi egyebet nem tettek, mint ami az eleségszerzéshez szükséges volt, és egy pár napig bántatlanul és senkit sem bántva tartózkodtak ott. A városban nagy volt az ijedelem, s kölcsönös félelem miatt általános a nyugtalanság. [...] Majd tárgyalni kezdtek a kibékülésről, s kölcsönös engedményekkel olyan feltételekben állapodtak meg, hogy legyenek a plebejusoknak is a maga tisztviselői.

a) Milyen eredményt értek el a plebejusok?
b) Hogyan érték el sikerüket? Minek köszönhették az eredményt?

3. A XII táblás törvényekből

III. 1. Aki tartozását elismerte, vagy ügyét eldöntötték, 30 napot kap teljesítésre. 2. Ezután a hitelező ráteheti kezét. A bíró elé kell vezetni. 3. Ha nem tud eleget tenni az ítéletnek, vagy ha senki sem lép helyette az eljárás folyamán kezesként, vigye magával a felperes (a pert kezdeményező személy), kötözze meg szíjjal […]. 5. Eközben még joga van kiegyezni. Ha nem egyeznek meg, 60 napig marad bilincsbe verve. …A harmadik vásárnap után halálra ítélik, vagy a Tiberisen túlra, idegeneknek eladják.

IV. 2. Ha az apa fiát három ízben eladja rabszolgának, a fiú szabaduljon fel apja hatalma alól.

VIII. 2. Ha valaki másnak tagját töri, és az nem egyezik ki vele, hasonló büntetés érje. 9. Valamely ekével szántott földből sarjadó termés éjjeli legeltetése vagy levágása főbenjáró vétség. Ha a tettes nagykorú, felakasztják. A serdületlent a bíró ítélete szerint megostorozzák, és a kárt kétszeresen kell megtéríteni. 15. A tetten ért tolvajok közül a szabadokat megkorbácsolják, és rabszolgának adják ahhoz, akitől lopott. A rabszolgákat megostorozzák, és letaszítják a szikláról. A serdületlen gyermeket a bíró mérlegelése szerint megvesszőzik, és az okozott kárt szüleikkel megtéríttetik.

a) Mely kérdéseket szabályozzák az idézett törvények?
b) Milyen jogelveket figyelhet meg? Hasonlítsa össze a XII táblás törvényeket Hammurapi és Mózes törvényeivel!