1. Eltérő irányzatok a munkásmozgalomban

A) A demokrácián osztályuralom nélküliséget értünk, s ezzel olyan társadalmi állapotot, ahol egy osztály sem élvez politikai privilégiumot a közösséggel szemben. [...] A demokrácia alapvetően az osztályuralom felfüggesztése [...]. A proletárdiktatúra ma már [...] túlhaladott fogalom. (Bernstein: A szocializmus előfeltételei és a szociáldemokrácia feladatai, 1899)

B) A kongresszus a lehető legélesebb mértékben visszautasítja azoknak a revizionistáknak a törekvését, akiknek célkitűzése az osztályharcon alapuló kipróbált és eredményes politikánk módosítása, és akik a társadalom kialakult rendje irányában tett engedmények politikájával akarják felváltani a burzsoázia ellen irányuló, a politikai hatalom elnyerése érdekében folytatott szüntelen támadásunkat. Az effajta revizionista taktikának az lenne az eredménye, hogy egy olyan párt, mely a burzsoá társadalom szocialista társadalommá való lehető leggyorsabb átalakításáért küzd – s ezáltal a párt forradalmi a szó legnemesebb értelmében –, olyan párttá változna, amely megelégedne a burzsoá társadalom reformjával. Ezért a kongresszus a revizionista áramlatokkal szemben meg van győződve arról, hogy az osztályellentétek mélységesen és állandóan erősödnek, ahelyett, hogy csökkennének. (A II. Internacionálé amszterdami kongresszusának határozataiból, 1904)

a) Hogyan vélekedik Bernstein a demokráciáról és a proletárdiktatúráról?
b) Hasonlítsuk össze a helyzetértékelést a korszakról tanultakkal! 
c) Vessük össze és vitassuk meg Marx és Bernstein felfogását!
d) Milyen alapon utasította el a kongresszus a revizionizmust?

2. XIII. Leó Rerum novarum kezdetű enciklikája (körlevele) (1891)

Nem szabad szem elől téveszteni azon alapvető igazságot, hogy az állam mindnyájunkért van, az előkelőkért csakúgy, mint a szegényekért. A szegények ugyanis természettől fogva ugyanazon jogalapon polgárai az államnak, melyen a gazdagok, hogy ne is említsük azt, hogy éppen ők képezik minden közösségben a nagy többséget. [...] Tehát a méltányosság a munkások állami védelmét sürgeti, hogy a munka nyereségéből kellő rész jusson nekik – s a munka úgy fedezze lakás, élelem, ruházat tekintetében szükségleteiket, hogy helyzetük ne legyen nyomasztó. Ebből az következik, hogy mindazt kell pártolni az államnak, ami a munkások helyzetén bármiképp is lendít; [...] ha a munkaadók a munkásokat igazságtalan terhekkel és oly kikötésekkel sanyargatnák, melyek az emberi méltósággal ellenkeznek, ha egészségüket veszélyezteti az erőltetett, nemükkel és korukkal arányban nem álló munka: mindez esetekben, megtartva a mérséklet határait, közbe kell lépnie a nyilvános hatalomnak s a törvényhozásnak.

a) Hogyan értelmezi a pápa az állam szerepét?
b) Mely szempontokból vizsgálja a munkásság helyzetét?
c) Kiktől és milyen alapon vár megoldást az egyházfő?

3. Herzl Tivadar A zsidóállam c. műve és hatása (a mű magyar fordításának bevezetőjéből, írta dr. Schönfeld József, 1919)

1896 nyarán egy röpirat "röpült" végig a világ zsidó-sajtójának a hasábjain, amely rezgésbe hozta a zsidószívek húrjait a fényes palotáktól kezdve le az utolsó nyomorult viskóig. Herzl Tivadar „Judenstaat”-ja volt ez a röpirat, amely az addig csak theóriákban létező cionista gondolatnak a gyakorlati megvalósítás merész és világraszóló tervezetével lepte meg a zsidóságot.

A meglepetést főleg az okozta, hogy egy férfiú, mint Herzl Tivadar, akinek nevét a "Neue Freie Presse" tárca-rovatából, a Burgszinházban előadott darabjairól ismerte az intelligens nagy közönség, aki a párisi irodalmi szalonok dédelgetett favoritja volt, akit tehát az úgynevezett "jobb körök" a zsidóságából teljesen kivetkőzött modern européernek ismertek, egyszerre, és hirtelenül a legradikálisabb fajzsidó szerepében lépett fel, és az asszimilálódó, illetve magukat már asszimiláltnak tartó zsidóknak nem a legjobban esett épen Herzl Tivadar-tól hallani az örök igazságú igéket: "Nép vagyunk, mert külső ellenségeink kovácsoltak bennünket egy összetartozó néppé ... Asszimilálódni nem tudunk és nem fogunk soha, mert a népek ezt lehetetlenné teszik számunkra ... Az antiszemitizmust leküzdeni nem lehet, mert ott, ahol zsidók nagyobb számban élnek, ott az antiszemitizmus okait megszüntetni nem lehet . . . A megoldás csak egy lehet: az önálló zsidóállam!"

Amily lelkesedést és visszhangot váltott ki a röpirat a nagy zsidó néptömegeknél, a nyomorgó és szenvedő zsidóknál, akik messiásként üdvözölték Herzl Tivadart, ép oly elkeseredést és ellenszenvet váltott ki a gazdag és vezető szerepet játszó zsidóknál, akik a "Judenstaat" megjelenésében a saját nyugalmuk megzavarását és az előttük természetesen nem létező és rájuk nézve kényelmetlen zsidókérdés ok nélküli feszegetését látták.

a) Mivel indokolja Herzl a cionizmus szükségességét?
b) Miért utasította el a zsidóság egy része a cionizmust?
c) Jellemezzük az antiszemitizmus, az asszimiláció és a cionizmus kapcsolatát!