1943-ra Európa, illetve a Távol-Kelet nagy része a tengelyhatalmak megszállása alá került. Ugyanakkor (főleg az USA belépésével) kezdett érvényesülni a szövetségesek ipari fölénye, és lassan minden fronton megfordult a helyzet.

A HÁBORÚ VÉGE EURÓPÁBAN

Dél-Európa

1942-ben a németek (Rommel) El-Alameinnél vereséget szenvedtek a britektől (Montgomery), majd a hátukban amerikai csapatok szálltak partra (Eisenhower), ezért 1943 elején letették a fegyvert.

A szövetséges amerikai-brit erők 1943 júliusában partra szálltak Szicíliában és dél felől megkezdték Olaszország lassú elfoglalását. Ebbe Mussolini belebukott: III. Viktor Emánuel lemondatta, letartóztatták, az új olasz kormány tárgyalásokat kezdett a szövetségesekkel és aláírta a fegyverszünetet, azaz Olaszország kilépett a háborúból.

A németek emiatt megszállták Észak-Olaszországot, Mussolinit kiszabadították és egy olasz bábállam (Salói Köztársaság) élére állították. A németek jelenléte miatt a szövetséges előrenyomulás lelassult ("csigaoffenzíva"), és meghiúsult a terv, hogy dél felől, Olaszországon át támadják meg Németországot.

Rómát csak 1944 nyarán sikerült elfoglalni, Észak-Olaszországba pedig csak a háború végén jutottak el a szövetségesek. 1945 áprilisában olasz partizánok elfogták Mussolinit és felakasztották.

A keleti front

1943 júliusában a kurszki csatában (amely a világháború legnagyobb tankcsatája volt) a németek egy utolsó kísérletet tettek a támadásra, de a szovjetek visszaverték őket. Innentől kezdve a Vörös Hadsereg megállíthatatlanul haladt nyugat felé, megkezdődött a SZU visszafoglalása a németektől - 1944 elején felmentették az ostromlott Leningrádot, az év közepére elérték a lengyel határt.

Kelet-Európában a németek alóli felszabadulást azonnal felváltotta a szovjet megszállás – a Vörös Hadsereg útját mindenütt rablások, tömeges erőszakolások, deportálások kísérték. 1944. augusztusában, a szovjetek közeledésének hírére Varsóban a lengyelek felkelést robbantottak ki a németek ellen. A szovjet csapatok a város közelében álltak, de nem avatkoztak be; a németek végül leverték a felkelést és bosszúból földig rombolták Varsót.

1944 októberében Moszkvában találkozott Churchill és Sztálin, akik itt próbáltak megállapodni a háború utáni befolyási övezetekről: egy papírfecnin „felosztották” egymás között az európai országokat.

1944 őszén Románia átállásával megnyílt az út Magyarország felé, ám itt a németek kemény ellenállása miatt megakadt a szovjet támadás. Északon viszont Lengyelországon át 1945 januárjában a szovjetek elérték a német határt.

Nyugat-Európa

1944. jún. 6-án ("D-nap") kb. 150 ezer szövetséges katona szállt partra Normandiában Eisenhower táb. vezetésével, majd kb. két hét alatt összesen félmillió. (A németeket sikerült megtéveszteni, jóval északabbra várták a partraszállást. Az atlanti partvonalon erős védelmet építettek ki, ezért az első partraszállás nagy veszteségekkel járt - a védelmet egyébként Rommel irányította.)

1944. júliusában német katonatisztek merényletet hajtottak végre Hitler ellen, de Hitler túlélte (a vastag asztallap felfogta a bomba hatását). Ezt megtorlások követték, Rommelt is megvádolják, aki öngyilkosságot követett el.

A szövetségesek a nyár végére felszabadították Franciaországot és elérték a német határt. 1944-45 telén az utolsó német ellentámadást is visszaverték (ardenneki csata), majd német területre értek.

Megindul a verseny a szovjetek és a szövetségesek között, ki éri el előbb Berlint. Végül a szovjetek foglalták el hosszú ostrom után 1945 áprilisában. Hitler ápr. 30-án öngyilkos lett a bunkerjában. 1945. május 8-9-én Németország aláírta a feltétel nélküli megadást, ezzel a háború Európában véget ért.

1945. feb. Jaltában (Krím-félsziget), majd 1945. júl. Potsdamban (Berlin mellett) újabb csúcstalálkozót tartott a három szövetséges vezető (Potsdamban Nagy-Britanniát már az új miniszterelnök, Attlee; az USÁ-t a meghalt Roosevelt utóda, Truman képviselte). Ezeken már a háború utáni rendezésről vitatkoztak:

• a háborús bűnösöket megbüntetik, Németországot megszállási övezetekre osztják
• Lengyelo.-t nyugatra „tolják”, mivel Sztálin nem adja vissza az 1939-ben elfoglalt Kelet-Lengyelországot

A HÁBORÚ VÉGE A CSENDES-ÓCEÁNON – AZ ATOMBOMBA

1943-44 során az amerikai flotta szigetről szigetre foglalta el a japán hódításokat ("békaugrás", vezetője MacArthur táb.). Már magát Japánt is bombázták, pl. 1945. márc. 9-én Tokióra 2000 tonna bombát dobtak, ennek eredménye 100 ezer halott. A japánok ennek ellenére fanatikusan harcoltak tovább.

Japán ipara nem bírta a versenyt, ezért a japánok kétségbeesett módszerhez folyamodtak: pilótáik öngyilkos akciókat hajtottak végre az amerikai csatahajók és anyahajók ellen (kamikazék). (Kamikaze: "isteni szél", amely a XIII. században megvédte Japánt a mongol inváziótól.)

Az USA a harcok elhúzódásától tartva az atombomba bevetése mellett döntött. Az atombomba fejlesztése (Manhattan-terv) már évek óta tartott R. Oppenheimer vezetésével, számos magyar tudós (pl. Szilárd Leó, Teller Ede) részvételével. Az elkészült két bombát végül ledobták:

• 1945. aug. 6. Hirosimára (100 ezer halott),
• aug. 9-én Nagaszakira (35 ezer halott).

Mivel ugyanekkor a SZU is hadat üzent Japánnak, Hirohito császár végül bejelentette Japán kapitulációját. 1945. szept. 2-án Japán feltétel nélkül megadta magát - ezzel a háború az egész világon véget ért.

FORRÁSOK

VIDEÓK
https://zanza.tv/tortenelem/masodik-vilaghaboru/ii-vilaghaboru-tortenete-iii

KÉPEK