1. John Stuart Mill: A szabadságról (1859)

Az önvédelem az egyetlen cél, melynek érdekében az emberiségnek – kollektívan vagy egyénileg – joga van beavatkozni bármely tagja cselekvési szabadságába. Az egyetlen cél, amelynek érdekében jogosan lehet civilizált közösség bármely tagjával szemben – akarata ellenére – erőszakot alkalmazni: mások sérelmének a megakadályozása. Az ő saját – fizikai vagy erkölcsi – java nem elégséges indok erre. Nem lehet jogosan kényszeríteni valamire vagy visszatartani valamitől azért, mert az jobb lenne neki, mert ettől boldogabb lenne, vagy mert – mások szerint – ez lenne a bölcs, netán helyes dolog. [...]

Van azonban a tevékenységnek olyan köre, melyben az egyénnel szembeállított társadalom, ha egyáltalán, úgy csak közvetetten érdekelt; ez pedig az egyén életének és magatartásának azokat a részeit foglalja magába, melyek csak őreá hatnak, vagy amennyiben másokra is hatnak, akkor azok szabad, önkéntes és józan beleegyezéssel és közreműködésével. [...] Ez tehát az emberi szabadság sajátos köre. Magába zárja először is a lelkiismeret egész belső világát, a legátfogóbb értelemben vett szabadságot követelve számára: a gondolkodás és az érzés szabadságát, az érzelmek és a véleménynek korlátlan szabadságát minden kérdésben, legyenek azok gyakorlati vagy spekulatív, tudományos, erkölcsi vagy teológiai kérdések. [...] Másodszor, alapelvünk feltételezi az ízlés és foglalatosság szabadságát; szabadságot, hogy úgy alakítsuk életünket, ahogy hajlamainknak megfelel; hogy vállalva a következményeket, azt tegyük, amit tenni akarunk embertársaink akadályoztatásától mentesen mindaddig, míg az, amit teszünk, nincs az ő kárukra, s azt tegyük még akkor is, ha viselkedésünket ostobának, ferdének vagy helytelennek vélik. Az egyén szabadságából, harmadszor, következik az egyének közötti társulás szabadsága, a már tárgyalt korlátok között, egyesülési szabadság tehát minden olyan cél érdekében, amely másoknak nem okoz kárt, feltéve, hogy az egyesülők felnőtt korúak, s az egyesülés nem kényszer vagy félrevezetés révén történik.

a) Mi képezheti kizárólag a szabadság korlátait a liberális felfogás szerint?
b) Mik tartoznak az egyéni "szabadság körébe"?

2. Arndt német költő (1813)

Talpra! Németek! Talpra! Német nép! Te, egykor oly tiszteletre méltó, bátor és nagyra becsült nép! Talpra! Hasson át benneteket a nagy s olyan régen elfeledett testvériség! Érezzétek az azonos vér szent és eltéphetetlen kötelékeit, az azonos nyelvét és életmódét, hiszen éppen ezeket akarták ronggyá tépni az idegenek [...]. Ne legyen többé katolikus és protestáns, ne legyen többé porosz és osztrák, szász és bajor, sziléziai és hannoveri, ne legyen többé hitbéli különbség, gondolatbeli és akaratbeli ellentét köztetek – legyetek végre egységesek, akarjatok végre egyet szeretetben és hűségben egymás iránt, s nincs az az ördög, aki legyőzhetne benneteket.

a) Gyűjtsük össze, melyek a nemzet ismérvei a szerző szerint?
b) Állapítsuk meg, milyen céllal íródott a szöveg! Mi alapján tudunk a kérdésre válaszolni?

3. Mazzini: Az Ifjú Itália elvei (1832)

Az Ifjú Itália azoknak az olaszoknak testvérisége, akik hisznek a haladás és a kötelesség törvényében, akiknek meggyőződésük, hogy Itália hivatása a nemzetté válás, amit önerejéből végbevihet – hogy a múltbeli kísérletek balsikere nem a gyengeségnek, hanem a forradalmi elemek erőtlen vezetésének tudható be –, hogy a siker titka az erőfeszítések állhatatosságában és egységében rejlik; olaszok testvérisége, akik szövetkezésben egyesülten gondolataikat és tevékenységüket a nagy célnak szentelik, hogy felélesszék Itáliát mint szabad és egyenlő emberek nemzetét, amely egységes, független és államilag önálló. A nemzet az egyetlen szövetségben testvérré vált és egyetlen közös törvény alatt élő olaszok egyetemessége.

a) Gyűjtsük ki a szövegből, milyen feltételei vannak az olasz nép egységének Mazzini szerint! Hogyan valósulhat meg az egység?
b) Mely eszmével összefonódva jelenik meg a szövegben a nacionalizmus?

4. Burke: A francia forradalomról (1790)

Megtartani s egyszerre javítani – ez más jellegű feladat. Ha a régi alkotmány használható részeit meg akarjuk tartani, s ha az újat hozzá akarjuk illeszteni ahhoz, ami a régiből megmaradt, akkor a termékeny elme minden erejét, csüggetlen és megfeszített figyelmét, sokrétű összehasonlító és összekötő képességét, minden alkotó talentumát mozgásba kell hozni; egymással vetélkedő emberi rossz tulajdonságok egyesített ereje ellen kell felvennie a harcot; a konokság ellen, amely elvet minden reformot, és a könnyelműség ellen, amely mindent tönkretesz. "De az ilyen eljárás – vetik a szememre – túl lassú. Nem olyan gyülekezet számára való, amely minden dicsőségét arra tette fel, hogy évszázadokra szóló művet alkosson hónapok alatt. A javításnak ez a módja hónapokat venne igénybe." Ez valóban így van és úgy is kell lennie, ebben áll a módszer remek volta, hogy az idő munkatársul szegődik, így lassan és némelykor észrevétlen hat. Ha nélkülözhetetlen az óvatosság és elővigyázatosság ott, ahol élettelen anyaggal van dolgunk, sokkal nélkülözhetetlenebbé, szent kötelességgé válik akkor, amikor rombolásunk és alkotásunk tárgya nem is kő, hanem érző lények, akiket dönthetünk nyomorba gyors és meggondolatlan döntésünkkel.

a) Hogyan viszonyul a szerző a fejlődéshez?
b) Mely történelmi eseménysor hatása mutatható ki Burke nézeteiben?
c) A szöveg alapján fogalmazzuk meg röviden a konzervatív gondolkodás alapvető vonásait!

5. Fourier: Az általános egység elmélete (1822)

Minden nagy létszámú társulásban a résztvevőket hajlamaik és készségeik szerint egynemű csoportokra kell felbontani [...] abból a célból, hogy a legteljesebben kifejlődjenek az egyes tagok képességei, s lehetőség nyíljon a versengésre az ellentétek módszeres összekapcsolása révén [...].

Ha valaki tagnak lép be a falangába, felbecsülik földjeit, gépeit, az anyagokat, bútorokat és berendezéseket, amiket ő ténylegesen magával hoz be. [...] A vezetőség minden tagnak részvényeket vagy részvénykuponokat ad ki a tag által bevitt vagyonnal egyenlő értékben. Lehet valaki a falanga tagja anélkül, hogy bármiféle módon is aktívan részt venne a falangában. Ez utóbbi esetben a munkára és tehetségre eső osztalékban nem részesülhet.

Az évi hasznot három, nem egyenlő részre osztják a következő módon: 5/12 a fizikai munkára; 4/12 a részvénytőke javára; 3/12 az elméleti és gyakorlati ismeretek javára. Bárki részesülhet a haszonból [...] képességeinek megfelelően [...].

Az érdek egységének titka a társulásban rejlik. A társadalom valamennyi, az érdekközösség által egyesített osztály el fogja felejteni a kölcsönös gyűlöletet, annál is inkább, mivel a munka vonzóerejétől elragadott népnek nem kell majd senyvednie a munka súlya alatt, a gazdagok pedig nem fogják elnézni a fizikai munkát, melynek ők maguk is részesei lesznek. Itt véget érne a szegények irigykedése a gazdagok iránt, akik nem vetnek, hanem aratnak; nem lenne többé sem szegény, sem dologtalan, s a társadalmi ellenszenvek eltűnnének az őket kiváltó okokkal együtt.

a) Milyen problémákat kíván megoldani Fourier?
b) Hogyan működött volna az általa megálmodott falanszter?
c) Tárjuk fel, hogy a javasolt megoldási kísérlet milyen újabb problémákat vet fel!

6. Marx: A kommunista kiáltvány (1848)

Minden eddigi társadalom története osztályharcok története. Szabad és rabszolga, patrícius és plebejus, báró és jobbágy, céhmester és mesterlegény, egyszóval: elnyomó és elnyomott folytonos ellentétben álltak egymással, szakadatlan, hol palástolt, hol nyílt harcot vívtak, olyan harcot, amely mindenkor az egész társadalom forradalmi átalakulásával vagy a harcban álló osztályok közös pusztulásával végződött. [...]

A mi korszakunkat, a burzsoázia korszakát azonban az jellemzi, hogy egyszerűsítette az osztályellentéteket. Az egész társadalom mindinkább két nagy ellenséges táborrá szakad, két nagy, egymással homlokegyenest szembenálló osztályra: burzsoáziára és proletariátusra.

A burzsoázia mindinkább megszünteti a termelési eszközök, a birtok és a népesség szétforgácsoltságát. A népességet összesűrítette, a termelési eszközöket centralizálta, és a tulajdont kevés kézben koncentrálta. [...] Amilyen mértékben a burzsoázia, azaz a tőke fejlődik, ugyanolyan mértékben fejlődik a proletariátus, a modern munkások osztálya [...]. A nagyipar fejlődésével tehát kicsúszik a burzsoázia lába alól a talaj [...]. Mindenekelőtt saját sírásóját termeli. Pusztulása és a proletariátus győzelme egyaránt elkerülhetetlen.

Ilyen értelemben a kommunisták ebben az egyetlen kifejezésben foglalhatják össze elméletüket: a magántulajdon megszüntetése [...] a munkásforradalom első lépése a proletariátus uralkodó osztállyá emelése, a demokrácia kivívása.

A proletariátus arra használja majd fel politikai uralmát, hogy a burzsoáziától fokról fokra elragadjon minden tőkét, hogy az állam, azaz az uralkodó osztállyá szervezett proletariátus kezében centralizáljon minden termelési szerszámot, és a lehető leggyorsabban növelje a termelőerők tömegét. Ez eleinte természetesen csak a tulajdonjogba és a polgári termelési viszonyokba való zsarnoki beavatkozások útján történhet. [...] [Ha] mint uralkodó osztály a régi termelési viszonyokat erőszakkal megszünteti, akkor a termelési viszonyokkal együtt megszünteti az osztályellentétnek, egyáltalában az osztályoknak a létfeltételét, és ezzel saját magának mint osztálynak az uralmát is.

A régi polgári társadalom s a vele járó osztályok és osztályellentétek helyébe olyan társulás lép, amelyben minden egyes ember szabad fejlődése az összesség szabad fejlődésének feltétele.

a) Mivel magyarázza a történelmi változásokat Marx? Történelmi ismereteink alapján gyűjtsünk össze más tényezőket is, amelyek változásokat idéztek elő!
b) Miben látja Marx a burzsoázia történelmi szerepét? Miért tartja törvényszerűnek a bukását?
c) Milyen célokat jelöl ki a kiáltvány? Milyen eszközöket és módszereket vázol fel ezek elérése érdekében?
d) Miért nevezi demokráciának Marx a proletariátus új rendszerét?