1. A dzsentri (Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság)

Így az egykori „una eademque nobilitas” [egy és ugyanazon nemesi szabadság] mai leszármazottai kissé önkényes, de talán jellemző általánosítással három csoportban találhatók meg a felső rétegekben. A felső csoport a maga kúriáján és a maga földjén élő földbirtokos. Ők az egyenes utódok, kiknél a prédikátum [nemesi előnév] néha még mindig lakóhelyet is jelöl, nemcsak a származás helyét. Ezek közelebb állnak az arisztokráciához, mint az úgynevezett „középosztályhoz”, és egyenes utódai az ősöknek e tájon fajta, méltóság, életforma és sokszor maradiság szerint.

A második réteg, a hatósági dzsentri, már eltávolodott az ősök létalapjától, de az ősök életmódjának külszínét és méltóságát a kölcsönvett állami hatalom képviselőjeként még valahogy meg tudja tartani. A különbség a kettő között az, hogy míg az előbbiek életének csak tartozéka volt a nemesek rokoni kapcsolata, ezeknek életében ugyanez létalap lett, ürügy és alkalom hivatalhoz. E réteg élete szerint hivatalnok, tehát „középosztály”. Magatartása szerint úr, tehát nemes. Szemléletük, modoruk és csorbítatlan biztonságuk a múlt emlékeiből és nem a jelen eredményeiből táplálkozik.

A harmadik csoport: a kihullottak. Ezek szintén állást kaptak, de hatalom és kormányzás nélkül. Náluk elveszett a nemesség megtartó ereje, az érezhető társadalmi kiváltság és hatalom, s ők már valóban inkább „lateinerek” [humán értelmiségiek], mint prédikátumos urak. Már nemcsak osztályozás, hanem magatartás szerint is inkább a „középosztályhoz” tartoznak, mint a nemességhez.

a) Határozd meg a dzsentri fogalmát a szöveg segítségével!
b) Milyen változás figyelhető meg a dzsentri helyzetében és szerepében?
c) Hol húzódott a határ a dzsentri és a középosztály között? Melyik rétegnek volt nagyobb hatása a másikra, és mi volt ennek a következménye?

2. A középosztály (Weis István: A mai magyar társadalom, 1930)

Nálunk a "középosztály" hívó szóra csaknem kizárólagosan a hivatalnok fogalma jelenik meg előttünk. Középosztályunk lényegileg tisztviselő-osztály. [...] Az úri mivolthoz feltétlenül kell bizonyos anyagi füg­getlenség. Az úri mivolttal együtt jár bizonyos társadalmi állás, megbecsültetés, bizonyos feladatok meg­oldására való képesség és lehetőség. [...] Legalább háromszobás lakás szinte kivétel nélkül szabály volt ahhoz, hogy valakit középosztálybeli embernek tartsanak. Háztartási alkalmazott vagy legalább bejárónő tartása, és ekként a családanyának; a feleségnek a legdurvább munkáktól megkímélése; a családfőnek bizonyos élethivatáshoz tartozása – kereskedők, iparosok csak abban az esetben voltak a középosztálynak elismert tagjai, ha vagy műveltségük volt a középosztály diplomás tagjaival egyenlő, vagy anyagi helyze­tük ezeknél jóval kedvezőbb. Döntőjelentőségű ugyanis a családfő iskolai képzettsége és a gyermekek iskoláztatása. [...] A legalábbis középiskolai képzettséget és a gyermekeknek középiskolába küldését a közvélemény megkívánta. [...] Ez azután természetesen még jobban elősegítette középosztályunknak egy­oldalú hivatalnoki tájékozódását, és megfosztotta az ipart és a kereskedelmet éppen a legértékesebb ele­mek utánpótlásától.

a) Gyűjtsük ki a szövegből a középosztályi státusz jellemzőit!
b) Milyen torzulásokat fedez fel a szerző a magyar középosztály fejlődésében?

3. A megszólítások (Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, 1999)

Akkor, amikor Franciaországban már mindenki Monsieur [„uram”], Madame [„asszonyom”] vagy Mademoiselle [„kisasszony”], az Egyesült Államokban pedig Mister, Mistress vagy Miss volt, [...] akkor Magyarországon „Kovácsot” vagy „Kovácsnét”, sőt még „Kovács urat” is csak a társadalom alantas szféráiban lehetett sértődés nélkül keresni. Egyébként el kellett dönteni, hogy az illetőt tekintetes, nagyságos, méltóságos vagy kegyelmes úrnak, illetve asszonynak szólítjuk-e, s ha főnemes volt, akkor azt is, hogy egyszerűen csak gróf vagy báró úrnak, illetve kegyelmes vagy méltóságos gróf, illetve báró úrnak. Horthy Miklósnak a főméltóságú kormányzó úr megszólítás járt. „Jó napot”-tal vagy „Jó napot kívánok”-kal csak kispolgárok és munkások köszöntek egymásnak, illetve az urak a nem uraknak, „Dicsértessék”-kel vagy „Adj’isten”-nel pedig a falusiak. Az egymással egyenrangú és tegeződő urak többnyire úgy üdvözölték egymást, hogy „Szervusz” vagy „Szerbusz”, s ha nem voltak egyenrangúak, vagy nagy korkülönbség választotta el őket, akkor az alacsonyabb rangú, illetve a fiatalabb hozzátette: „Kérlek”, „Kérlek alássan” vagy „Tiszteletem”. A nem urak az urakhoz a rang megjelölése előtt gyakran az „Alázatos szolgája” vagy „Alázatos tiszteletem” megszólítással fordultak, s a cselédek a ház urát és asszonyát egyaránt „Kezicsókolom”-mal üdvözölték.

a) Mit árul el a társadalmi viszonyokról a megszólítások bonyolult rendszere?
b) Hogyan köszönt a miniszterelnök a sofőrjének?
c) A mai udvarias "Jó napot kívánok!" köszönés mit üzenne rólunk a Horthy-korban?

4. A paraszti társadalom (Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, 1999)

A) A szőregi tanító 1936 karácsonyán feltett kérdésére, hogy mit tennének, ha ezer pengőjük lenne, a 10-12 éves diákok megrendítő válaszokat adtak. „Ha ezer pengőm lenne, először is vennék egy kis házat, hogy ne kelljen édesapámnak szolgálni. Mert mindenki szívesebben dolgozik a sajátjában, ezért földet is vennék s abban szépen dolgoznánk. [...] Felruházkodnánk mindnyájan és boldogan élnénk” – írta az egyik. „Ha ezer pengőm volna, [...] legelőször vennék egy hold szőlőt házzal együtt. Ez volna a legfontosabb, mert nem kellene édesapámnak hajnali két órakor felkelni és késő este lefeküdni” – álmodott a másik. S a többiek is szinte kivétel nélkül ezt írták. Kis ház, darab föld, s esetleg még egy ló „viselt hámmal” és ekével – ez volt e réteg földi vágyainak netovábbja.

B) Egészségügyi, s minden más szempontból is leghátrányosabb helyzetben a tanyai lakosság volt. Kövezett utak, villany- és telefonvezetékek a tanyákra nem vezettek, iskolába, orvoshoz és templomba kilométereket kellett gyalogolni. [...] A kor kiváló agrárszakértője és szociálpolitikusa, Czettler Jenő 1921-ben az afrikai négerek életkörülményeihez hasonlította helyzetüket. „[...] Láttam tanyai gazdát, aki kocsiján párnák közt vitte haldokló feleségét 20-25 km-nyire fekvő községbe orvoshoz. Láttam gyermekeket, amint apjuk csizmájában bukdácsoltak a barázdák között a 4-5 km-nyire eső iskolába, hogy megtanulják azt, hogyan kell öntudatos magyarnak lenni.” [...] „Alig van valami szomorúbb, meghatóbb látvány, mint ennek a másfélmillió embernek vergődése és hősi életküzdelme” – állapította meg társadalomrajzában Weis István [tíz évvel később].

a) Mi volt a parasztok fő célja? Milyen politikai problémához kapcsolódik ez?
b) "...hogy megtanulják azt, hogyan kell öntudatos magyarnak lenni" - Milyen ellentmondásra utal ez a félmondat?

5. Az antiszemitizmus

A) A magyar kapitalizmusnak a zsidóság sokkal inkább hordozója és kizárólagosabb istápolója, mint más államokban. Nálunk a zsidóság volt az egyetlen osztály, mely a szerepet magára vállalhatta, miután az országban lakó népfajok, a magyarral élükön, tökéletesen tehetetlennek bizonyultak a kor igényeinek eleget tenni. [...] Az ország tőkésosztálya már 48 és 67 előtt zsidó volt, mi sem természetesebb tehát, mint hogy a kapitalizmus első munkásai és élvezői is zsidók voltak. [...] Kapitalizmus és zsidóság szövetségére tanulságos fényt vet az a megfigyelés is, hogy oly városokban, melyek bármi okból visszamaradtak a kapitalista fejlődésben, egyszersmind a zsidóság arányszáma is visszamegy. [...] A második generáció alatt gazdasági életünk nyer zsidó jelleget, hogy azután a harmadik generációnak szellemi kultúrájára is döntő befolyás biztosíttassék ez akadály nélkül betóduló idegen tömegeknek. (Szekfű Gyula: Három nemzedék, 1920)

B) Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk. (Horthy Miklósnak egy Teleki Pálhoz írt leveléből, 1940)

a) Gyűjtsük ki a korabeli antiszemitizmus érveit a szövegekből!
b) Hogyan viszonyult a magyar antiszemitizmus a náci eszmékhez?