Források: A Balkán és az Oszmán Birodalom (9.6.7)

1. Türoszi Vilmos érsek művéből (XII. század)

Ebben az évben [1168] Manuel császár Szerbiában tartózkodott. Ez Magyarország, Dalmácia és Illyria közt elterülő hegyes, erdős, és nehezen hozzáférhető ország [...] A szerbek felkeltek, bízván a hozzájuk vezető szűk utakban és az országút megközelíthetetlenségében. Egyébiránt az egész nép műveletlen, tudatlan, erdőkben és hegyekben él; a földművelést nem ismeri, a nagyban űzött baromtenyésztés legfőbb gazdasága. Tej, sajt, vaj, hús, méz és viasz bővében vannak. A szerbek fő embereiket zsupánoknak nevezik, és a görög császárnak vannak alárendelve. Hegyeikből és erdeikből gyakran előtörnek, és az egész környéket elpusztítják, mivel igen harciasak. A császár éppen azért, mert szomszédaikat nem hagyták békében, vonult ellenük nagy bátorsággal és nagyszámú sereget vitt magával.

a) Gyűjtsd össze a szövegből a szerbekre vonatkozó társadalmi, gazdasági és politikai vonatkozású adatokat!

 

2. Moldova évkönyvei (XVI. század második fele)

Ebben az időben [1475] Mohamed török császár, felfegyverezve 120 000 emberét, elküldte őket a tatár sereggel és Radu vajda havaselvi seregével együtt, hogy menjenek István vajda ellen. István vajda pedig 40 000 katonát állított ki, s a 2000 lengyellel, akiket Bucsavszki vezetésével Kázmér király küldött segítségül, meg az 5000 magyarral, akiket Mátyás magyar királytól kapott, eléjük ment Vasluin felül, a Magas Hídhoz, s legyőzte őket István vajda, nem annyira vitézséggel, mint inkább ravaszsággal. Mert nagy okosan felégette a füvet mindenütt, úgyhogy a törökök paripái, azok a délcegek, elbágyadtak az éhségtől. S mintha csak Isten egy akaratra jutott volna az emberekkel, az isteni hatalom segített, mert olyan köd szállott a törökökre, hogy egymást sem látták. István vajda néhány embert a berládi dombokra rendelt, hogy kürtökkel és trombitákkal csatajelet adva, tőrbe csalják a törököket. Ekkor a török sereg a kürtszóra megfordult, s bár a víz meg a hegy akadályozta, s a köd is elborította, felfelé tört a dombon a kürtszó irányában. István vajda meg hátulról rájuk támadt csatarendbe állított seregével, csütörtökön, január tizedikén, ott, ahol nem volt helyük rendezni soraikat és rendbe állani, úgyhogy egymást vagdalták, és sokan odavesztek. A gyalogosokból sokan foglyul estek, de ezeket is mind levágták, s később halmokat raktak a holtakból. Sok pasa és bég elesett, Izsák pasa fiát pedig élve fogták el, de megszabadult. Az ágyúkat is elnyerték, és több száz zászlót szedtek össze.

a) Kikből állt István vajda serege?
b) Mely tényezők biztosították a keresztény sereg sikerét?
c) Állapítsd meg a szerző viszonyulását az eseményhez és szereplőihez!

 

3. Bajazid szultán parancsából (1389)

Amikor megérkezik hozzád a fermán [szultáni rendelet, oklevél], tudd meg, hogy a győzelem után, amelyet Rigómezőn [arattunk, 1389-ben.] Isten akaratából atyám, Murád szultán, […] épen és egészségesen tért vissza a harcmezőről magasan az ég felé emelkedő sátrába; s ekkor, amikor a legnagyobb örömet éreztük, látván, hogy a bánok levágott fejei hogyan gurulnak a lovák patái alatt, s egyesek ott állnak összekötözött kézzel, mások pedig átvágott izmokkal – teljesen váratlanul egy bizonyos Milos Kopilics, aki ravaszságból és cselszövésből azt mondta, hogy felvette az iszlámot, arra kért bennünket, hogy vegyük be a győztes hadseregbe. Amikor megengedtük neki, hogy megcsókolja a fénylő nagyúr [Murád] lábát, ahelyett, hogy ezt tette volna, elháríthatatlanul ruhájában elrejtett mérgezett kést szúrt a fénylő nagyúr dicső testébe, s súlyosan megsebezvén, megitatta őt a mártírok serbetjével. […] Mikor a történteket meghallottam, a vértanú seregéhez siettem, de már holtan találtam; ugyanakkor történt, hogy bátyám, Jakub bej eltávozott az örökkévalóságba. Atyám testét megbízható emberekkel elszállítottam, hogy Brusszában temessék el. Amikor megérkezik a holttest, temettesd el, de senkinek se beszélj a történtekről, sőt a nép előtt mutassátok a győzelem jeleit, hogy az ellenség semmit se vehessen észre.

a) Mi történt a szöveg szerint a rigómezei csata végén?
b) Mi jellemzi a szöveg hangnemét, stílusát? Milyen jelzőket használ a törökökre, és milyeneket a szerbekre?
c) Hogyan viselkedtek a törökök a legyőzött népek vezetőivel szemben?
d) Mi történt Jakubbal, Bajezid fivérével? Hogyan akadályozták meg a trónviszályokat az Oszmán Birodalomban?

 

4. Kritobúlosz Konstantinápoly ostromáról

Első rohamaink eredménytelensége miatt – ezeket a bizánciak és az olaszok vitézsége hiúsította meg oly teljesen, mert állandóan ez utóbbiak voltak felül – a szultán igen haragosnak mutatkozott. Mivel e szégyent nem tudta elviselni, szünet nélkül előre küldte mindazon csapatait, amelyeket későbbre, tartaléknak hagyott, legjobban felfegyverzett, legbátrabb, leggyőzhetetlenebb harcosait […]. Ők alkották a sereg élcsapatát […] a híres janicsárok, szám szerint tizenkétezer fő. […]

Mohamed szultán azonban észrevette, hogy a védők kezdenek eltűnni a sáncokból és a résekből, hiszen ő maga sem állt messze a harc színhelyétől, látta, mint lopózik el ezen emberek egy része. Megfigyelte, hogy azok, akik tovább is helytálltak, csökkenő számuk miatt gyengébben küzdöttek. Mivel véleménye szerint úgy tűnt, hogy az elfutamodó védők a falat cserben hagyják, […] élükre állt. A törökök dühödt ordítással törtek előre a szultán nyomában; rövid, elkeseredett harc után megmászták és hatalmukba kerítették a sáncokat és az ágyúk által összelőtt városfal romjait, miután az utolsó védőket is menekülésbe kergették. […] Itt esett el Konstantin császár is, mialatt vitézül harcolt hű katonái között.

A janicsárok, majd nyomukban a többi seregrészek, rövidesen úgy zúdultak be a városba, mint a vízáradat. […] A fal előtt, amelyre nagy lobogóját vonatta fel, sugárzó arccal állt a szultán, és örvendett a látványnak: a nap most virradt fel végül teljes világossággal.

a) Mutasd be a török hadsereg felépítését és harcmodorát!
b) Állapítsd meg a szerző – az ostrom után török szolgálatba álló görög – viszonyát a legyőzöttekhez és a győzőkhöz!

 

5. Georgius de Hungaria a törökökről (1458)

Amikor megindul a hadsereg toborzása, akkora készséggel és gyorsasággal gyűlnek és jönnek össze, hogy azt hihetnéd: nem háborúba, hanem lakodalomba szól a meghívás […] ha olykor-olykor úgy esik, hogy nincs éppen háborújuk, akkor nagy unalom szállja meg őket, és nemcsak azok sietnek bevonulni, akiket összeírtak, hanem önkéntesen, az összeírtaknál többen igyekeznek és szinte futnak az adott helyre. Ezért aztán a török nem valami sokat fáradozik hadserege összetoborzásán, hanem csak egyszerűen kiküldi hírnökeit az elöljárókhoz, kitűzi a napot és az időpontot, a hírvivők azon nyomban kiviszik a hírt a városokba és mezővárosokba, és egyetlen hónap leforgása alatt összejönnek abban a rendben, ahogyan összeíratásuk azt tartalmazta, mégpedig a gyalogok külön a lovasoktól, mindegyikük a saját elöljárójával, ugyanabban a rendben, ahogyan a harctéren is tábort szoktak verni és harcba készülődni. […] Ezen a módon végtelen nagy létszámú hadsereget tud összegyűjteni. […] Ezenfelül: vallják, hogy boldogok lesznek, ha nem otthon, […] hanem a csatatéren, az ellenség lándzsái és nyilai között halhatnak meg. S azokat, akik így halnak meg, nemcsak hogy nem siratják, hanem szenteknek s győzteseknek hirdetik, példaként prédikálják s emelik magasra.

a) Milyen típusú katonákat említ a szöveg?
b) Mutasd be a török hadkiegészítés rendszerét!
c) Mely tényezők következtében voltak lelkesek a hadba vonuló törökök?