AZ IDŐSZÁMÍTÁS

A történelem tanulmányozásához elengedhetetlen az idő mérése és szakaszokra bontása. Az idővel foglalkozó tudományt kronológiának nevezzük.

A természeti ciklusokat már az ősi népek is megfigyelték: az évet (a Föld keringése a Nap körül, 365 és ¼ nap), a hónapot (a Hold keringése a Föld körül, 29 és ½ nap) és a napot (a Föld forgása a saját tengelye körül), valamint az évszakok változását.

A mai naptárunk a napévet használja (más népek, pl. a muszlimok holdévet használnak), így kezdetben minden évben maradt ¼ nap. A Kr. e. I. században Julius Caesar vezette be a szökőévet, amely minden 4. évet egy nappal „megtoldott”, így alakult ki a Julián-naptár. Ezt a XVI. században XIII. Gergely pápa még pontosította (a 400-al osztható évek nem szökőévek), ez a ma is használt Gregorián-naptár.

Az év 12 hónapra osztása egyiptomi eredetű. Az év csak a középkor végétől kezdődik Európában január 1-én, azelőtt területtől függően december 25-én (karácsonykor) vagy akár tavasszal is kezdődhetett. Napok számozása helyett a középkorban a szentek ünnepei szerint tartották számon az idő múlását.

Az évek számolását megkönnyíti, ha van egy „első év”, azaz kezdőpont. Kezdetben ilyen nem volt, hanem az egyes országokban az uralkodók trónra lépése vagy a főtisztviselők hivatali ideje szerint számozták az éveket (pl. Egyiptomban a fáraók, a rómaiaknál a consulok szerint).

A nyugati világban használt keresztény időszámítás Krisztus születéséhez köti az időszámítás kezdetét, így van Krisztus előtti (Kr. e.) / időszámításunk előtti (i. e.) és Krisztus utáni (Kr. u.) / időszámításunk szerinti (i. sz.) korszak. Figyeljünk arra, hogy 0. év nincs: Kr. e. 1. után Kr. u. 1. következik, így az évtizedek, évszázadok, évezredek mindig 1-essel kezdődnek. Pl. a XVI. század 1501 és 1600 között volt.

Sokféle egyéb időszámítás is létezett vagy létezik, pl.:

• zsidók: Kr. e. 3761 (a világ teremtése)
• görögök: Kr. e. 776 (az első olimpia)
• rómaiak: Kr. e. 753 (Róma alapítása)
• muszlimok: Kr. u. 622 (Mohamed átköltözése Mekkából Medinába)

Az emberiség történelmét öt fő korszakra osztjuk:

• őskor: Kr. e. 3 millió (az ember kialakulása) - 3000 (az első civilizációk megjelenése)
• ókor: Kr. e. 3000 - Kr. u. 476 (a Nyugatrómai Birodalom bukása)
• középkor: Kr. u. 476 - 1492 (Amerika felfedezése)
• újkor: Kr. u. 1492 - 1914 (az első világháború kirobbanása)
• legújabbkor / modern kor: Kr. u. 1914-től

TÖRTÉNELMI FORRÁSOK

Mindent, amit a múltról tudunk, történelmi forrásokból tudunk. Forrásnak számít minden olyan dolog, amelyből következtethetünk a múltra vonatkozóan.

A történelmi források három csoportra oszthatóak:

• tárgyi: eszközök, szerszámok, fegyverek, ruhák, érmék, emberi és állati maradványok, épületek, járművek, művészeti emlékek stb.
• íratlan / szellemi: dalok, zene, mondák, mesék stb.
• írott: krónikák, vallási szövegek, naplók, magánlevelek, törvények, hivatalos iratok, regények, útleírások, versek stb.

A forráskritika különösen az írott forrásoknál fontos. Ez azt jelenti, hogy el kell különítenünk a szubjektív (= a szerző személyes véleménye) és az objektív (= tárgyszerű, elfogulatlan) adatokat. Ezért írott forrás olvasását mindig azzal kell kezdenünk, hogy megnézzük:

• ki írta a szöveget? lehettek valóságos ismeretei arról, amiről ír? fűződhetett érdeke ahhoz, hogy pozitív vagy negatív irányba eltorzítsa az események leírását?
• mikor keletkezett a szöveg? egykorú az eseményekkel? netán sokkal későbbi az eseményekhez képest, amelyeket leír? eredeti a szöveg vagy fordítás, netán átírás?
• milyen a szöveg szóhasználata? pl. a pozitív vagy negatív jelzők vagy az ilyen csengésű kifejezések használata elfogultságra utalhat

Gyűjtemények

Történelmi források gyűjtésével többféle intézmény foglalkozik:

• a múzeumok célja a tárgyi források gyűjtése és bemutatása. Első múzeumunk a Magyar Nemzeti Múzeum, amelyet gr. Széchényi Ferenc alapított 1802-ben saját családi gyűjteménye felajánlásával.
• az írott forrásokat könyvtárakban és levéltárakban találhatjuk meg. Nemzeti könyvtárunk az Országos Széchényi Könyvtár: a Nemzeti Múzeummal együtt alapították, 1949-től önálló; köteles példányokat kap minden magyarországi nyomdától, ezenfelül gyűjti a magyar vonatkozású anyagokat külföldről. Közkönyvtárak szinte mindenhol elérhetők, Budapesten a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózata minden kerületben megtalálható.