1. Wesselényi Miklós: Balítéletekről (1831)

A parasztságnak a nemesség elleni előítéletei-balvélekedése, s fájdalom! – lehet mondani – gyűlölsége valójában igen szomorú következésű; ezáltal a két rend közti hézag örökké sértőleg nő, az ejtett sebek mérgesednek, s szétválva erőtlenek maradnak azok, kiknek vagy önmentség vagy együtti munkásság céljából oly szükséges lenne kezet fogni, s kik egyesülve erősek lennének. [...]

A feljebbiek tekintetéből abban vagyok meggyőződve, hogy a parasztság állapotjára nézve mindannak, ami régi, jobbágyi helyzetéből ered, változni kell. Ezáltal nemcsak hogy törvényes alkotmányunk (amelyben már most, mint látók, azon helyzetnek gyökerét nem találhatni fel) nem fog szenvedni, de éppen az fogja erősíteni, sőt lehet, végveszélytől megmenteni. Minél több szabad, jussokkal bíró tagokból áll egy nemzet, annál hatalmasabb. Ha a polgári alkotmánynak malasztját a parasztság is érezni fogja s azokban részesülend, bizonnyal szívén fog annak fennmaradása és öregbedése fekünni ahelyett, hogy most, midőn azon alkotmánynak inkább csak terheit, de hasznát majd nem is érzi, vagy ellenséges idegenséggel van az iránt.

a) Hasonlítsuk össze Széchenyi és Wesselényi társadalmi reformelképzeléseit!
b) Wesselényi szerint mi a jobbágykérdés megoldásának végső célja?

2. Kölcsey országgyűlési beszéde (1832)

Gondoljuk meg: nálunk az aristokratia [itt: nemesség] tagjai legnagyobb részben falukon, az adózók [jobbágyok] közt elszórva laknak. Már Tekintetes Rendek, egy pár száz ezernek milliók közt csendességben élni: ez bizonyosan a milliók jóakaratától van függésben. S hogy e jóakaratot csak a kölcsönös bizodalom teremtheti. [...] Hazánk történeteiben a példák borzasztóbbak, mint akárhol. Említem a Dózsa vérengző tetteit; tudják a Tek. Rendek a József császár alatti dolgokat Erdélyben; s ki az, ki még most is borzadva nem tekintene a kolera évére [1831], midőn némely megyékből a legrettenetesebb tettek híre az egész országot keresztül rázá. Felszólítom a kormányt; ily esetekben mi a mód, mely által bennünket megoltalmazand? Talán hóhérpallos és kötél? Mik a bűnösök ellen fordíttatnak. Nyomorult eszközök! Mert ezek semmivé tehetnek ugyan egyes életet; de itt nem egyesekről van szó; itt a szó azon halhatatlan, hódíthatatlan szellemről van, mely századok óta most lánggal lobogva, majd hamv alatt emésztődve ég. És ezt nem zabolázza meg félelem, nem győzi le hatalom; ezt csak megszelídíteni lehet. Nem egyébbel pedig, csak oly közös érdekkel, mely a társaság [társadalom] tagjait egyformán kösse a hazához; s ez érdek csupán két szó: szabadság és tulajdon!

a) Hogyan vélekedik a szerző a jobbágykérdésről? Vessük össze Széchenyi és Wesselényi felfogásával!
b) Mivel indokolja az álláspontját?

3. Pulszky Ferenc: Életem és korom

Lovassy László írt egy levelet a magyar országgyűlési ifjúság nevében az erdélyi országgyűlési ifjúsághoz, ez tűzzel köröztetett köztünk, mi tódultunk aláírásához, öntudatlanul is arra vágytunk, hogy politikai szerepet játszunk, s tetterőnknek tért nyissunk. Mindnyájan egyetértettünk abban, hogy a fennálló viszonyok nem tarthatnak soká, hogy az uralkodó rendszer meg fog bukni, hogy az egész ország átalakulása kikerülhetetlen; arról nem volt kétségünk, hogy a magyar országgyűlés nem képes a reformot keresztülvinni, de arról, miképpen kelljen eljárni, senki sem volt magával tisztában; mindenki a maga módjára akart volna segíteni, a forradalmi eszmét azonban mind elutasítottuk magunktól, sőt lojalitásunkat is szerettük fitogtatni, de amellett sirattuk Rákóczit, szidtuk a németet, [...] dühösen éljeneztük a követeket, kik bátrabban szóltak, megfáklyászenéztük Széchenyit, ki folyvást mérsékletet s ildomot prédikált, miért is jobban tiszteltük, mint szerettük, főképp pedig tanulmányoztuk a francia forradalom történetét.

a) Gyűjtsük össze az országgyűlési ifjúság szerepére és gondolkodására vonatkozó adatokat!
b) Kikből tevődött össze e csoport?
c) Milyen okokból tartotta a kormányzat veszélyesnek őket?