1. Az első balázsfalvi román gyűlés határozataiból (1848. május 16.)

   1. A román nemzet a szabadság, az egyenlőség és a testvériség elveire támaszkodva nemzeti függetlenségét követeli politikai tekintetben, hogy a maga nevében szerepeljen, hogy a román nemzetnek legyenek tulajdon képviselői az országgyűlésen számához képest aránylagosan, tulajdon hivatalnokai legyenek a közigazgatás, a törvénykezés minden fokán és a katonaságnál ugyanebben az arányban, használhassa maga nyelvét minden dolgokban, melyek őt illetik, a törvényhozásban éppenúgy, mint a közigazgatásban. Követeli az évenkénti általános nemzeti gyűlést. [...]
   3. Az egyéni emberi jogok tudatára ébredt román nemzet kéri az úrbéri viszonyok minden késedelem nélküli megszüntetését, minden az úrbéres paraszt részéről történhető kárpótlás nélkül, valamint a vármegyékben, úgy vidékekben, székekben és katonai őrvidéken. Egyúttal kéri a dézsmának mint a gazdaságot akadályozó szolgálmánynak az eltörlését. [...]
   16. A román nemzet kéri az együttlakó nemzeteket, hogy mindaddig ne tárgyaljanak a Magyarországgal való unió kérdéséről, amíg a román nemzet nem válik alkotmányos és szervezett, a törvényhozás házában tanácskozó- és határozati-szavazati joggal felruházott nemzetté. Ha ezzel szemben az erdélyi országgyűlés mégis tárgyalna erről az unióról – rólunk nélkülünk –, akkor a román nemzet ünnepélyesen óvást emel.

a) Gyűjtsük össze a gyűlés követeléseit! Állapítsuk meg, melyek a nemzeti és melyek a társadalmi jellegű követelések!
b) Hogyan viszonyulnak ezek az áprilisi törvényekhez?

2. Kossuth beszéde az országgyűlésen (1848. július 11.)

Uraim! Midőn a szószékre lépek, hogy önöket felhívjam, "mentsék meg a hazát"!: e percnek irtózatos nagyszerűsége szorítva hat le keblemre.

Úgy érzem magamat, mintha Isten kezembe adta volna a tárogatót, mely fölkiáltsa a halottakat, hogy ha vétkesek vagy gyöngék, örök halálba süllyedjenek; ha pedig van bennük életerő, örök életre ébredjenek. Uraim!! Így áll e percben a nemzet önök kezében; és Isten kezükbe adta a mai határozattal a nemzet életét, de kezükbe adta a nemzet halálát is. Önök határozni fognak. De éppen, mert e perc ily nagyszerű, feltettem magamban, uraim! nem folyamodni az ékesszólás fegyveréhez. [...]

Én, uraim! Ezennel egy nagyszerű határozatra hívom fel önöket (általános feszültség, harsány „halljuk” felkiáltással), felhívom önöket ezen határozatra: mondják ki önök azt, hogy [...] a nemzet el van határozva koronájának, szabadságának, önállásának védelmére a legnagyobb áldozatokat is meghozni, és hogy e tekintetben oly alkut, amely a nemzetnek önállását s szabadságát legkevésbé is sérthetné, egyáltalában el nem fogad (erélyes közfelkiáltások: "Úgy van!"), hanem minden méltányos kivánatokat akárki irányában is örökké teljesíteni kész, miszerint békét eszközölhessen, ha lehet, vagy visszaverhesse a harcot, ha kell! Felhatalmazza a kormányt arra, hogy a szükséghez képest 200 000 fegyvert állítson. [...]

Azért minden belmagyarázatok kikerülése végett egyenesen, ünnepélyesen kérem, hogy midőn azt mondom, adja meg a képviselőház a 200 000 főnyi katonát, s az erre szükséges pénzerőnek előteremtését…(ekkor Nyáry Pál felugrott, s jobbját esküre emelve kiáltotta: "Megadjuk!", s a képviselőház felállva utána harsogta: "Megadjuk! Megadjuk!") [...]

Ezt akartam kérni, de önök fölálltak; s én – leborulok a nemzet nagysága előtt! Csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni! (szűnni nem akaró lelkesedés és éljenzés)

a) Soroljuk fel, milyen szónoki eszközöket használ a beszédében Kossuth!
b) Hogyan reagálnak a képviselők Kossuth szavaira?
c) Mire szólítja fel a képviselőket Kossuth? Mennyiben volt ez a kérdés választóvonal a magyar-osztrák viszonban?
d) Milyen események segítették elő, hogy az országgyűlés megszavazza a törvényjavaslatot?
e) Mit érthetett Kossuth „méltányos kívánatokon”?