11.2.5 Társadalom
A TORLÓDÓ TÁRSADALOM
Az ipari forradalom következményeként a XIX. sz. második felében ugrásszerűen növekedett Magyarország népessége (Horvátországgal): 15,5 millióról (1867) 21 millióra (1910). Mindez jelentős mértékű kivándorlás mellett történt (pl. 1,5 millióan az USÁ-ba).
A magyar társadalomban (Kelet-Európa más országaihoz hasonlóan) egymás mellett éltek a régi feudális (nemesség, parasztság) és az új polgári (polgárság, munkásság) rétegek, ezért torlódó társadalomnak nevezzük.
FEUDÁLIS RÉTEGEK
A társadalom feudális része továbbra is az (örökölt) földbirtok és a származás szerint tagozódott. (A földbirtokok méretére nézve jelzőszám: egy 5 tagú család megélhetéséhez kb. 10 hold föld szükséges.) Ez a rész elsősorban mezőgazdaságból élt, vidéken.
Arisztokrácia (főnemesség)
A bárói, grófi, hercegi címeket viselő arisztokrata családok az ország politikai vezetését jelentették. Hatalmuk alapját óriási (több ezer holdas) földbirtokaik, állami és gazdasági hivatalaik (pl. vezető politikusok, miniszterek) képezték.
Az arisztokrácia vidéki kastélyaiban élve elkülönült a társadalom többi részétől, saját zárt világot alkottak, amelynek megvoltak a saját szabályai (pl. etikett, párbajok, vadászat).
Dzsentri
A köznemesség (200-1000 hold közötti földbirtokkokkal) a korszak során egyre inkább elszegényedett (okai: jobbágyfelszabadítás, passzív ellenállás). Ennek ellenére ragaszkodtak a megszokott, úri életvitelhez (pl. címek, rangok, külsőségek). Ez az ellentmondás már a korszakban gúny tárgyává tette őket.
Többségük hivatalnokként az államot szolgálta, ill. a hadsereg tisztikarában vagy jó házassággal próbálta fenntartani magát.
Parasztság
A népességnek továbbra is a legszélesebb rétegét alkotó parasztságban a jobbágyfelszabadítás után erősödtek a vagyoni különbségek:
- gazdag parasztok: 50-200 hold, falusi vezető réteg, birtokaikat napszámosokkal, béresekkel műveltették
- középparasztság: 10-50 hold, már maguk művelték a földjüket
- szegényparasztok: 10 hold alatt, ők már nem tudtak pusztán a családi földből megélni
- földdel nem rendelkezők (agrárproletárok): különböző idénymunkákból éltek (napszámosok, kubikosok - pl. vasútépítésen, folyamszabályozáson dolgoznak), vagy a gazdag családoknál cselédek (ezek teljesen ki voltak szolgáltatva a "gazdáiknak" - ld. Kosztolányi Édes Anna).
A magyar társadalom egyik súlyos problémája a XIX-XX. században a földkérdés volt: a földek aránytalanul voltak elosztva, kevés arisztokrata család kezén óriási földbirtokok halmozódtak fel, ugyanakkor rengeteg volt a földnélküli paraszt. A földreformot az arisztokrata politikusok elképzelhetetlennek tartották.
Az agrárproletárok helyzete a század végére elviselhetetlenné vált, ezért sokan kivándoroltak, ill. szervezkedni kezdtek (tüntetések, később parasztpártok alapítása). A földkérdés egyike volt a dualista Magyarország legsúlyosabb problémáinak, megoldatlansága hozzájárult a bukáshoz.
POLGÁRI RÉTEGEK
A társadalom polgári részében a (részben szerzett) vagyon és az iskolai végzettség jelentette a választóvonalat. Ez a rész az iparból, kereskedelemből és szolgáltatásokból élő, városlakó rétegeket jelenti.
Nagypolgárság
A nagypolgárság a bankárokat, gyárosokat, nagykereskedőket jelentette. Nagy részük eredetileg nem magyar származású volt (zsidók pl. Rotschildok, németek), de rohamosan elmagyarosodott. Életmódjukban az arisztokráciát utánozták, noha azok megvetéssel kezelték a "felkapaszkodott újgazdagokat".
Közép- és kispolgárság
Ide tartozott az értelmiség, amelynek egy része hivatalnokként az államot szolgálta, másik részük szabadfoglalkozású volt (ügyvéd, orvos, újságíró, színész). Ezenkívül ezeket a rétegeket gyarapították a kisvállalkozók, kézművesek (családi műhelyek, vállalkozások), kiskereskedők, postai-vasúti alkalmazottak, rendőrök, segédhivatalnokok is.
Munkásság
A munkásosztály mint társadalmi réteg a dualizmus idején alakul ki (ekkor indult be az iparosodás). A XX. század elejére már kb. 2,5 millió főre növekedett a számuk. A munkások jól szervezett tömege elsősorban Budapesten, másrészt a vidéki iparvidékek városaiban koncentrálódott. Több mint felük nagyüzemekben dolgozott.
Vezető csoportjuk a szakmunkások voltak, ezek főleg külföldiek (pl. Ausztriából). A szakmunkásoknál kevesebbet kerestek a segédmunkások, legkevesebbet a női és gyermekmunkások (ezek aránya itthon viszonylag kicsi).
A munkások érdekeinek képviseletére előbb önsegélyező egyletek, majd szakszervezetek alakultak, végül munkáspártok is létrejöttek (1880 Magyarországi Általános Munkáspárt, 1890 Mo-i. Szociáldemokrata Párt).
FORRÁSOK
KÉPEK
