Források: Mária Terézia (10.4.4)

1. A Ratio educationis (1777)

Az ifjúság helyes nevelését és az egész közoktatásügynek intézését a józan erkölcsű népek mindenkoron oly nagy fontosságúnak tekintették, hogy benne látták országaik legfőbb sarokkövét, és az általános jólét alapját. […] Ennélfogva őseink […] a nevelésről való legfelsőbb gondoskodást és a nemes tudományok igazgatását hazai törvényeink rendelkezéseiből a fenntartott királyi felségjog közé iktatták; magát e nagy feladatnak végrehajtását pedig az ország politikai hatóságaira bízták. […]

Ha a tanítás ügyét szolgáló férfiaknak […] olyan fizetések vagy tiszteletdíjak állapíttatnak meg, melyek egyrészt a kényelmes megélhetéshez elegendőek, másrészt hivatali kötelességeikkel megfelelő arányban állanak; ha a tanító hivatásnak megszerezzük azt a megbecsülést, mely valóban megilleti; ha gondoskodunk arról, hogy a tanárok feladataikban örömüket leljék, a versenyre ösztönzést nyerjenek és hogy kötelmeiknek különös gonddal való teljesítéséhez hozzászokjanak. […]

Kívánatos volna ugyan, hogy a falusi fiatalság nyári és téli időben egyaránt mindaddig köteleztessék az oktatásban való részvételre, míg a mezei munkák végzésére alkalmas kort el nem érte, ezt azonban csak nagyon kevesektől lehet elvárni. A legtöbb szülő ugyanis gyermekeit, alig hogy ötödik vagy hatodik életévüket átlépték, földművelésre, házi munkára vagy más foglalkozásra is fogja. […] Ennélfogva a dolgot úgy kell majd szabályozni, hogy az ifjak a mezei munkák befejezése után, mikor a szülőknek már kevésbé van reájuk szükségük, köteleztessenek az iskola látogatására, ahol a tanítást a fent említett tantárgyakból reggel két és délután ugyanannyi órában szorgalmasan hallgatni tartozzanak.

[…] Azonban az effajta könyvek latinul vagy anyanyelven megírva csak nagyon kis számban találhatók, s nem is remélhető, hogy idegen nyelvekből megfelelő fordítások készüljenek, csak nagy fáradság és nagy költség árán. Ellenben németül megírt kitűnő könyvek vannak a legtöbb tudományszakban s könnyen beszerezhetők, azért […] a latin nyelv tanulásához a német nyelv is csatlakozzék. […]

Senki sem fogja tagadni, hogy a történelem tanulmányozása a közérdek szempontjából rendkívül hasznos. […] A csaknem nyolc századra terjedő időköz, amelyben a korona a sors különféle viszontagságain általment, az egymásra következő negyvenkilenc király sorozata, akik a jelen korig a birodalom kormányát kezeikben tartották, bizonyára az események óriási mezejét nyitja meg előttünk, melyeknek emléke a zsenge lelkébe szeretet olt a király, családja s a haza iránt, a kötelességteljesítéshez nélkülözhetetlen hűségre, a közérdek ápolására serkent s szilárd alapot vet az összes polgári erények számára.

a) Az uralkodó szerint kinek a feladata az oktatásügy irányítása?
b) Hogyan látja a tanári kar szerepét?
c) Mire törekedett a kormányzat a népoktatás terén?
d) Miért vezették be a német nyelv tanítását?
e) Mi a történelemtanítás célja a rendelet szerint?